Kiemelt Makó színes

Nem adták fel és példájukkal segítenek másokat is

A Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének két tagja „Esélyórák” címmel tartott interaktív foglalkozásokat ma a makói Szent István Egyházi Általános Iskola diákjainak.

A programot fogyatékossággal élő emberek tartják azzal a céllal, hogy érzékenyítsék a fiatalok empátiás készségét. – A nálunk alkalmazott iskolanővéri pedagógia alapmottója az, hogy hiszünk a nevelés erejében. Az oktatási koncepciónk mellett elkötelezettek vagyunk, hogy a diákjaink szociális kompetenciáit is erősítsük. A társadalomba való beilleszkedésüket szolgálja, ha tudnak nyitottan és érző módon viselkedni – tájékoztatott a meghívás apropójáról Majorosné Rácz Krisztina. A SZIGNUM igazgatóhelyettese elmondta, kollégái is szívesen fogadják az ilyen jellegű kezdeményezéseket, mert segítik a nevelő munkát, emellett öregbítik az iskola jó hírét és erősíti a belső összetartozást is.

A mai alkalmon két fiatalember élettörténetét és mindennapjait ismerhették meg a tanulók. Farkas Lászlónak 11 esztendeje, egy munkahelyi baleset következtében eltört a nyakcsigolyája és lebénult. Azóta próbál teljes életet élni, szociális munkásként dolgozik és óvodákban, iskolákban tart interaktív előadásokat. – Szeretném, ha a fogyatékkal élőkre a fiatalok ugyanúgy tekintenének, mint az egészségesekre. A kicsik viselkednek a legnyitottabban és a középiskolások mernek többet kérdezni – osztotta meg a tapasztalatait az  életvidám fiatalember, aki autót vezet, szabadidejében utazik és sportol, konditerembe jár és kerekesszékes rögbit űz. Laci a balesete után eldöntötte, hogy nem adja fel, és azóta is ennek szellemében él. Mint mondja, egyre több pozitív tapasztalata van az emberek hozzáállásával is,  hamarabb és szívesen jönnek neki segíteni, mint korábban. Viszont még sokszor jelent gondot az épületekben az akadálymentes közlekedés.

A makói kéttannyelvű iskolába látássérült barátjával, Kurucsai Szabolccsal és annak segítőjével, Elvis kutyával érkezett. Az okos labrador egyből a gyerekek kedvencévé vált, óriási érdeklődéssel figyelték, amint dolgozott, tehát amikor gazdája utasításait követte. A felső tagozatosokra érzékelhetően nagy hatással volt az előadás.

Lenhardt Ákosnak ugyan még nem volt alkalma vak embernek segíteni, de úgy gondolja, ezután jobban tudna viszonyulni az ilyen helyzetekhez. – Ha például érkezne az osztályunkba egy fogyatékkal élő tanuló, akkor segítenék neki a közlekedésben és abban, hogy a többiek ne csúfolják – avatott be a hatodikos diák. Osztálytársa is sok új ismerettel gazdagodott a tréningen. – Megtudtam, milyen eszközök állnak a sérültek segítségére, hogyan képesek tájékozódni és a napi teendőiket elvégezni – osztotta meg gondolatait Nándori Gellért, aki egy  feladatot is megoldhatott a labradorral. Ezzel kapcsolatban örömmel újságolta, hogy rövidesen kapnak a testvéreivel egy német juhászkutyát, akit már nagyon várnak.

navigate_before
navigate_next

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.