Blog Szekeres Anna

Érzelmes sorok

Mennyiben vagyunk azért felelősek, ahogyan gondolunk a másikra?

Rajtunk múlik-e, ha rá sem bírunk nézni valakire vagy éppen csordultig vagyunk iránta szeretettel? Ösztönös-e bennünk vagy a tapasztalataink a mérvadók egy-egy kapcsolódásunkban? Ezek és hasonló kérdések munkálnak mostanság bennem.

Előfordul, hogy semmilyen előzmény nélkül, egyből vonzódunk valakihez. Lehet, bár nem is előnyös a külseje, de valami megfog benne, vagy épp ellenkezőleg, annyira teszik, amit látunk és hallunk. Szóval, van az a szikra, amiből aztán vagy tüzet fogunk vagy nem, de mindenesetre lázba hoz az illető és elindul a lelkesedés. Ilyen egy jó főnök, egy inspiráló kolléga, egy motivált ismerős vagy egy leendő őŐ (kicsi vagy nagy az indulásnál és ennél a témánál mindegy). Akinek otthonos a közelében lenni, energiával telünk meg és a napjaink is, akivel gyorsan telik az idő, eredményes a munka és megváltható a világ. Az ilyen kapcsolódást könnyű megélni, sőt vágyunk is rá. Nyilván itt is a kölcsönösség ajzószer és fontos alap, mert az egyoldalúság, a sóvárgás és reménytelenség rengeteg negatív pillanatot hozhat.

Ugyanúgy, mint amikor valaki alapból nem szimpatikus nekünk. Az ilyeneket, ha megtehetjük, nagy ívben kerüljük. Gáz, ha ezt valamiért nem tehetjük meg (rokoni, munkahelyi kötődés pl.) Na, ekkor van igazán feladva a lecke, hogyan tudunk olyan technikákat kitalálni magunknak, amikkel egyrészt magunkat védjük, ha kivédhetetlen a találkozás, másrészt olyan módszerek kidolgozását, amivel élhető ez a kapcsolat anélkül, hogy olyasmit követnénk el, amit később megbánunk. Bizarr kombinációja a viszonyulásoknak, ha egyikünk valamiért viszont szeretne kapcsolódni, a másik pedig nem. Mondjuk, itt is nagyon nem mindegy, melyik oldalt képviseljük…

Szóval, rosszul kell-e éreznünk magunkat azért, ahogyan alapból vélekedünk?

Szerintem nem, mert a megérzéseink mély iránytűk vagy veszély-jelzők mindig. Amit aztán persze a tapasztalat vagy igazol, vagy nem. És ha tévedtünk is, legalább magunkkal őszinték voltunk és levonhatjuk a helyzet tanulságait.

De hiszek az egyértelmű jelzésekben és viselkedésben. 

Mert van, amit meg lehet játszani, de nem érdemes. Ennyi.

One Response

  1. Leginkább a személyes komunikáció hiánya miatt mennek szét a kapcsolatok.Egy talán nekem szólt üzenet😕vagy mégsem.Mégcsak ismerősök sem vagyunk.😌 Egy üzenet amire válasz sem érkezik,egy Szia,köszönöm ,vagy neked is pl.Talán rendbehozható egy régi kapcsolat is. A 30 év amit együtt töltöttünk így vagy úgy.Senkivel szemben sem korrekt ez az egész.😕Az érzés örökké tartani fog tudom.😢

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.