Blog Szekeres Anna

Szívből, ősszel

Annyira jó, hogy most még van egy kicsit lehetőségünk a nyarat meghosszabbítani!

Imádom ezt az időszakot! Különösen most, hogy ennyire gyönyörű az időjárás. Ugyanazt a lelkesedést érzem, mint tavasszal, amikor végre minden életre kel a sok hideg és sötét téli nap után. Most, igaz, hogy búcsúzik a természet a hosszú álma előtt, de ki gondol ilyenkor elmúlásra, befejeződésre, lezárásra és végre, amikor minden csupa szín és melenget a nap. Bár a reggeli borzongásokból és a kora esti sötétségből biztosan tudjuk, hogy ez már bizony nem nyár, de a napsütés korán kiugraszt bennünket az ágyból és lefekvés előtt még szívesen ücsörgünk kint a szabadban. Szóval, még annyira nem vonz a lakás mesterséges melege. Mindenkin azt látom, próbálja még kihozni, amit lehet, ebből a varázs-időszakból. És jól van ez így!

 Annyira szép, hogy most színes szőnyeg az egész világ, lehet a leveleket rugdalva sétálni, jólesően tekerni a Maros-part csendes ösvényein. Még ki lehet ülni és csak szemlélődve nézni a folyót, élvezni a nyugalmat, a fényt, ami az arcunkat simítja és örülni, hogy létezünk. Hogy kívánunk csendben lenni. Az ősz az az igazi festő, akinek a műve előtt tényleg csak csodálkozva és hálát adva lehet állni. Ilyenkor tudatosítom magamban, hogy a természet tényleg Isten temploma, mert ilyen gyönyörűt ember nem alkothat és ez tényleg az a rész a világban, amibe tényleg jobb, ha nem avatkozunk bele. Az érintetlen csodavilág vonz bennünket, áhítozunk az iránt, amit csupán azzal tud nekünk nyújtani, hogy van, létezik. Mostanában voltak bánatosabb időszakaim, de ha kicsit a napnak tartottam az arcomat, vagy eltöltöttem egy kis időt a szabadban, máris jobban lettem. A baj nem múlt el, de minden megoldhatónak tűnt és másra figyeltem.

Nagyon kiváló terápia ez és nem kell hozzá semmi. Csak az az elhatározás, hogy szakítunk rá időt. Hogy nem hagyjuk csak úgy elmúlni ezt a pár napot, hetet, ami tényleg még egy utolsó szívből jövő ajándék a természettől. Nem beszélve a többi adományról, amit még akkor is őrizhetünk az őszből, ha bekényszerülünk a négy fal közé. A sütőben sült tök élménye (a szerencsésebbek kemencében készültet is falatozhatnak), a szilva, a körte, az alma íze, és a szüret, aminek eredményét gyerekként must, manapság inkább felnőtt nedű formájában élvezek inkább.

Aztán ott a süni, akire a reggeli futásnál figyeltem fel az avarban és az egészen pici kisnyuszi, aki éppen előttem futott át. Élet van mindenütt, reménység és vágyakozás.

Röviden, kevés-nagy szóval, de hogy a lényeg benne legyen:  Most különösen jó élni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.