Blog Szekeres Anna

Ne félj, élj!

Néha túl sokat agyalunk múltbéli dolgokon és azok következményein. Sokszor pedig nem a reményeink marasztalnak helyzetekben, hanem a félelmeink.

A munkahelyem egy térre nyílik, ahol az órák közti szünetekben kisdiákok játszanak. És mivel pont egy kis falmélyedésnél van az irodám ablaka, ezért sokszor vagyok fültanúja titkosnak hitt beszélgetéseknek, akaratlanul is. Általában a ki kivel játszik, kinek a barátja vagy haragosa a téma, de gyakran vannak szívmelengető és mosolyt fakasztó információk is. Nem meglepetés, előfordul, hogy a szerelem van a középpontban, ki kit vesz majd el feleségül vagy éppen kivel „jár” a nebuló, de akad, hogy a divat, vagy épp valamelyik pedagógus van napirenden. A rövid haditanácskozások aztán gyorsan játékba és nagy kibékülésekbe vesznek, mert a szünet gyors, a problémák meg megoldhatónak tűnnek.

Engem viszont néha megakasztanak a munkában a közben feltörő gondolatok és az eszembe jutó régi emlékek. Amikor még én is bele mertem feledkezni egy-egy tevékenységbe és meg tudtam élni az „itt és most” örömét. Szóval, azt a létet, ami gyerekként még természetes, és amit aztán szép lassan kilúgoz belőlünk az idő, a feladatok, szóval az úgynevezett felnőttség. Fiatalon mindenki optimista szerintem és kalandvágyó,” ide nekem a világot” típus, de aztán a legtöbben valamiért elbátortalanodunk és túlgondolunk, bátor lépésből lesz kevesebb és több a biztonságos döntésekből. Persze, jó lenne ezt a bölcsesség, a felelősségtudat és a megfontoltság számlájára tételezni, de gyanítom, mindez jobban összefügg a rossz tapasztalatainkkal, a kudarcok elkerülésétől és a megfelelni vágyásunkkal.

 Egyik harmincas ismerősöm, hosszú keresés után, végre rátalált a nagy ő-re, akivel minden passzol, leszámítva, hogy volt már nős és van gyereke. A volt feleség szúrásain túl sokkal fájóbb számára, hogy az álom pasi hajlandó az elköteleződésre ugyan, de utódot már nem akar. Van neki és egy elég. A csaj egyelőre marad, de már vizionálta magát öreg nőként, egyedül tengődve. Egy idősebb hölgy évtizedek óta él kutya-macska házasságban, nem érzi jól magát, azt mondja, eddig a gyerekek miatt nem lépett, most meg már minek, úgysem kellene senkinek – tehát minden változatlanul halad tovább. Velem egyidős férfi, úgy érzi, zsákutcába került a munkahelyén, az új, fiatalabb kisfőnökkel nem jön ki és ez már kihat a napi munkájára, hogy a lelkiállapotáról ne is szóljunk. Gyakran kerül szerinte megalázó helyzetekbe, de egyelőre nem változtat, mert évtizedes meló van abban, amit elért, meg a család, idős szülők gondja stb. Nyilván ezer példa van, amikor erősebb a mérlegelés és a kedvezőtlen, de biztos helyzetben maradás, mint a kimenekülés a légüres térbe.

Bár így is, úgy is kötéltáncos az ügy, sokszor mégsem változtatunk. Hiába olykor a depi, a szaporodó testi tünetek, mint vészcsengők. Régebben én is sokkal többet nevettem és egy történésben jobban meg tudtam látni a jót.

 Meg kéne keresni újra azt a vidám és gondtalan gyereket magunkban, aki valószínűleg csak arra vár, hogy újra fülön csípjék és előkerüljön. Meg jól a napba nézni és utána másként látni.

Kezdésnek talán elég lenne először ennyi. Aztán jön majd a többi is. Remélem.

2 Responses

  1. Nagyon aktuális cikk!Sok ember vergődik kilátástalan kapcsolatban.Le élnek együtt kb. 30 évet esetleg nem is volt előtte senki más.Van egy két gyerek,és persze a szülő a gyereket nézi.Feldúlni az életét.?Különösen ha elvált szülő gyereke és tudja milyen az.Fel vetődött az új élet lehetősége.Az a gyerek aki szorosan kötődik az anyához és mégis azt mondja itt maradok apával mert itt nőttem fel.Egy világ omlik össze hogy nem a személy a fontos, hanem az anyagi biztonság.Aztán ott a párja aki azzal fenyeget ,hogy öngyilkos lesz ha elhagyja.Aztán a sok veszekedés után minden mindegy lesz .Különösen ha az ember fél hétvégéjét a sürgősségin tölti fél oldali zsibbadással ,aminek nem találják az okát.Tudni lehet az okot .Már jelez a test hogy ennyi volt, nem bírja tovább.Aztán jön a nagy ugrás a semmibe.Gyerek nélkül akit muszály hátra hagyni a döntése miatt.Egy fizetésből a mai világban.Nos nem egyszerű új életet kezdeni.Lehet ,csak közben megszakad az ember szive.Hacsak nincs egy remény sugár az úton akibe, vagy amibe lehet kapaszkodni.Az embernek mégiscsak egyedül kell ezt végig csinálnia.Köszönöm a lehetőséget hogy leírhattam.😔

  2. Szeretem olvasni Szekeres Anna blog-sorozatát. Kiválóan látja a dolgokat és Ő az aki le is meri írni a gondolatait. Minden írását elolvasom, és kérem tartsa meg jó szokását, írjon nekünk, az egyszerű embereknek még sokat. Elindulnak az emberek fiatalon a nagy álmok felé, aztán jönnek a nehézségek és vannak akiknek sikerül leküzdeni az akadályokat, majd sokaknak pedig így vagy úgy, de zsákutcába kerül az élete. Talán sikerül valami kiutat találni a kilátástalan helyzetekből is. Ehhez is nyújthat segítséget ez a blog-sorozat. Talán elkerülhetjük a depressziót, miután magunkra maradtunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.