Kiemelt színes

A hét embere: Bárdi Andrea

Bárdi Andreát keveseknek kell bemutatni: pedagógus a Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Szabadidejében rengetegféle új technikát kipróbált már, jelenleg a fa megművelésével foglalkozik. Legutóbb a Hagymafesztiválra készített egy faszobrot.

– Milyen technikákat próbáltál ki az elmúlt évek során?

Az életem különböző szakaszaiban nagyon-nagyon sok technikába belekóstoltam hosszabb-rövidebb időre.  Van, ami a feledés homályába merült, és van, ami megmaradt.  Kezdetben rézművességgel foglalkoztam komolyabban, mostanában a kedvencem és a fő profilommá vált a fafaragás, de rajzolással, festéssel, nemezeléssel is foglalkozok.

– A képzőművészettel mikor és hol találkoztál? A családodban volt, aki valamilyen képzőművészettel foglalkozott?

A családomban is sok jó rajzos volt, bár nem hivatásosan foglalkoztak vele, inkább csak hobbiból. apukám is nagyon szépen rajzolt, édesanyám hímzett és hímzőkört is vezetett.

Az alkotás, – így utólag végig gondolva – végigkísérte az egész életemet. Már általános iskolás koromban részt vettem rajz-, kerámia és tűzzománc szakkörökön, később  a  gimnáziumban alatt is jártam rajzfoglalkozásokra, a városi Munkácsy Mihály Képzőművészeti Körnek is tagja voltam, majd rajz szakra felvételiztem. A diploma megszerzése óta folyamatosan tanítom a rajzot általános és művészeti iskolákban, idővel felnőtteknek is.

– Mikor találkoztál először a fafaragással, hogyan kezdődött az egész?

2002-ben, 16 éve találkoztam vele, amikor még a rézművességgel foglalkoztam főként. Egyszer elvittem Kétegyházára néhány rézképemet egy pályázatra, ahol meg is hívtak az ottani alkotótáborba. Ott már látszódott, hogy bírom a keményebb munkákat is, megkérdezték, részt vennék-e egy fafaragó táborban, amelyre igent mondtam. Az első  ”szobraimat” visszanézve azok kezdetleges alkotások voltak, de én akkor azokra is nagyon büszke voltam. Nekem a fa életében is nagyon tetszik, de kivágása után új életet lehet neki adni faragásként.

– Mivel műveled meg a fát?

Először a hagyományos módszert alkalmaztam, vésővel és kalapáccsal dolgoztam. A fafaragó táborokban láttam először a társaktól, hogy sok időt lehet nyerni, ha gépeket is használunk. Ma már én is láncfűrésszel, flex-szel és tárcsákkal dolgozok. Ezek a nagyolást gyorsítják meg, de a finomításokat még mindig kézi eszközökkel oldom meg.

– Melyik fát a legegyszerűbb megdolgozni?

A legkényelmesebben a puhafákat lehet megdolgozni. Iyen például a hársfa, csak ahhoz itt nem olyan könnyű hozzájutni. Ami itt elérhető, én azt faragom. Az alkotótáborokban főleg tölgyet faragtunk, ami ugyan kemény, de megfelelően kezelve jobban bírja az időjárás viszontagságait, kültéri díszként alkalmasabb.

– Hogyan kell ápolni a kész munkákat?

A puhafákat általában tető alatt tárolom, mivel maga a hőmérséklet nem árt nekik, de a nedvesség az igen. A keményfából készült szobrok már évek óta itt állnak a kertemben és jól bírják a gyűrődést.  Mindenképpen le kell őket kezelni gomba- és szúölővel, impregnálószerekkel, de különböző vékonylazúrokat is használok, mert akkor elég csak újrafesteni időnként, nem kell faragni, csiszolni, ami a lényegét venné el a felületnek.

– Régebben írtunk róla, hogy jeget is faragtál. Ez egyszeri alkalom volt, vagy várható, hogy azzal is fogsz dolgozni még?

A jégfaragás meghívásra történt, de nagyon örülök, hogy azt is megtapasztalhattam. Ahhoz külön alkalom kell. Nagyon tetszett, örülök, hogy kipróbálhattam és bármikor állok elébe, ha hívnak.

– Melyikkel egyszerűbb dolgozni: a jéggel vagy a fával?

A jéggel, hiszen az sokkal puhább: mint kés a vajat, úgy vitte a láncfűrész. M. Tóth Zsolt jégszobrász csokit is faragott egy szegedi rendezvényen, szintén láncfűrésszel. A lehetőségek nyitottak, csak a fantázia szabhat határt.

– A Hagymafesztiválra minden évben készülsz valamivel. Idén faragtál-e valamit?

Igen. Felkértek, hogy készítsem el a makói magasan szálló galambfajtát, amiről bevallom őszintén, idáig én sem hallottam, de utánakerestem és felkerestem a fajtaklub vezetőjét is, akitől nagyon sok mindent megtudtam.

– Ha már kutatómunka: mennyi időt fordítasz rá?

Nagyon sok előzetes munkát fektetek bele. Néha több időt ölel fel a kitalálás, mint a megvalósítás, pedig az sem kevés idő! Például az állatos ajtónál is sokat gondolkoztam, melyik lenne a jó sorrend, hogy következzenek pontosan egymás mellett, fölött az állatok, merre nézzenek, hogy jól mutasson összességében is az egész. Általában sok fényképet is megnézek az állatokról, személyekről, felkészülök a formákból, mert fontos számomra, hogy hasonlítson, amit készítek.

Most benne vagy-e munkában vagy pihensz?

Az a helyzet, hogy most nagyon sűrű volt az elmúlt időszak, sok új faragás készült és sok félbehagyottat fejeztem be, és még vár rám néhány. Mivel nem szeretnék belefásulni, ezért picit pihenek, más dolgokkal foglalkozok, hogy utána új lendülettel  kezdhessem el megint.

One Response

  1. Szívből gratulálok a művésznőnek! Sok munkáját láttam már és elképesztően gyönyörűek! További sok sikert és jó egészséget kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.