Blog Szekeres Anna

Így is lehet!?

Állítólag minden fejben dől el. Vagy nem árt, ha van hátszél és összeköttetés is?

Egyik kedves ismerősömtől kérdezősködtem az új munkatársról, milyen szakmailag és mi újság így a vállalkozásban stb. A válaszokból egyértelműen kiderült, a munkaerő felvételnél nem annyira a hozzáértés volt a fő szempont, inkább a külső, és hogy mindenképp neki kellett az ideális jelöltnek lennie.  Ősi bölcsesség, nem az a lényeg ki mit tud…  A kollégáknak persze egy-két munkanap után lejött, mi újság, még azoknak is, akik előtte csak legyintettek a kósza pletykákra. A hölgyről ugyanis kiderült, nincs igazán tisztában a „szakterületével”, sőt talán a képesítésével sincs minden rendben. Viszont kellően ambiciózus és magabiztos. Semmi baj, mert a főnöke már egy-két nap után nagyon elégedettek volt vele. Hogy pontosan mivel, ne firtassuk, de állítólag nagyon igyekszik. Legyen így.

 Lehet, szakállas a téma, mert idősebbektől rendszeresen hallom, hogy régen is a kapcsolatok és a nyitott hozzáállás nem elhanyagolható szempontokat jelentettek a be- és előrejutáshoz – már akinek ez nem jelentett gondot.  Szóval agyak, ágyak és vágyak mindig is szoros összefüggésben voltak egymással, nem csak munkahelyen, a magánéletben is.  Meg más felállásokban és árnyalatokban minden helyen akad ilyen eset, szóval, nincs új a nap alatt. Lehet, csak a módszerek még kifinomultabbak, és egyesek pedig még gátlástalanabbak. 

Persze, felvetődik a kérdés, miért kell ezzel foglalkozni, legyen az illetőnek a gondja ez, a másik érv meg, hogy mindenki előtt ott a lehetőség, meg, ha adott a pálya, akkor hajrá! Nyilván ez mind igaz, csak elég lehangolóan (bicska nyitogatóan?) hat egy közösségben egy ilyen kolléga, még akkor is, ha kellő intelligenciával kezeli a (házinyúl) helyzetét. Legyünk jóindulatúak, hogy csak ez az egy kis kezdőlökés kellett, utána pedig akár húzóerő is válhat belőle. (Ez az álom-verzió, a realitás pedig az, hogy gyakran a vele egy légtérben dolgozó végzi sokszor az ő feladatát is, panaszkodni meg nem nagyon érdemes.) Aztán, túl a csúcson (mert bizony ez is bekövetkezik, az újdonság ereje elmúlik, netán eredményeket is várnak, az idő telik és jöhetnek az új, lelkes, tettre kész utódok), egyre kedvesebb lesz az addig távolságtartó illető, de lehet, új lóra nyergel, vagy akár a kapcsolati tőkét meglovagolja, ha még van mit. De lehet, hogy egy új szélirány kavar fel mindent és teremt új felállásokat, más sztorikat.

Nincs ezzel gond, mindenki úgy építi a karrierjét és alakítja a párkapcsolatát, ahogyan tudja és akarja. A céltudatossággal és érvényesülni akarással, úgy tűnik, nincs gond mostanság. Az árát mindenki meg maga fizeti meg és utólag, önmaga vonja le a tanulságot is, megérte-e. Hibázni, naivnak lenni könnyű. Felismerni, beismerni és másként tenni nehezebb, de sose késő. Bár egy idő múlva úgyis minden körülményt a feledés jótékony homálya borít be.

 Azért jó lenne abban hinni, hogy mehetnek tisztán, trükközés és játszmák nélkül is a dolgok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.