Kiemelt színes

A hét embere: Rónai Dániel

A gitárművész szombaton a Patai téren lépett színpadra, hogy bemutatójával az induló művészeti programot a hallgatók figyelmébe ajánlja. Fellépése után beszélgettünk Rónai Dániellel többek között a programról, a nyári Kiszombori Gitárkurzusról, és arról is, hogy számára hogyan kezdődött a zenélés.

– A mai városrésznapon nemcsak egy bemutatóval készültél, hanem toborzol is. Milyen programra szeretnéd felhívni a fiatalok figyelmét?

– A cél az, hogy ezen a városrészen is beinduljon egy olyan komplex művészeti alapprogram, amely lefedi mind a zeneművészetet, képzőművészetet, kicsit a táncot és a drámát, hogy az itteni gyerekek is hozzájuthassanak gyakorlatilag ingyen egy olyan művészeti képzéshez, amely őket fejleszti, és értük van, játszva tanulhassanak, élményszerű zeneoktatást kaphassanak.

– Több érdeklődő fiatal is megkeresett téged a bemutató után. Te hogyan emlékszel vissza, számodra miként kezdődött a zenélés?

– Én egész korán kezdtem, ugyanis édesanyám, Rónainé Török Csilla már óvodáskoromban beíratott zongoraórákra, nagycsoportos koromtól kezdve folyamatos a zenetanulás. Hat évig zongoráztam, majd ezt követően fogtam először gitárt a kezembe – rögtön tudtam, hogy ez a hangszer közelebb áll a szívemhez. És hát megpróbáltam minél magasabb szintig eljutni, illetve a mai napig is ezen vagyok; úgy gondolom, hogy jó pap holtig tanul. Ezt állandóan kell művelni.

– Mi fogott meg a gitárban?

– Szerintem a hang. Nagyon közhelyesnek tűnhet ez az indoklás, de a hang. Valószínűleg a gitárnak a rezgése, illetve az akusztikája, az a belső, intim hangzása, hangzásvilága, ami én is vagyok úgy érzem; ez egy fontos részem.

– Nemcsak játszol a hangszeren, oktatod is. Mikor jött az életedbe az, hogy el kezdj tanítani? Miért tartod fontosnak, hogy átadd a tudást?

– A középiskolás, konzis éveim alatt is folyamatosan láttam magam körül, hogy mindenki, aki művész az tanít is. Nagyon fontos, hogy így szállnak át az előadói tradíciók, technikai és mindenféle hangszer-megvalósítási trükkök és hagyományok. Nálunk a hangszeres oktatásban nagyon fontos a hagyomány szerepe, illetve a tudásnak az átadása. Ezt meg lehet tanulni valamilyen szinten könyvből is, de mindenképp a mester és az aktuális professzornak a jelenléte adja a legnagyobb inspirációt ehhez. Itthon a magas, művészi szintű zenetanulás az összeforr az oktatással is egyben. Ez folyamatosan kialakult, már több helyen tanítottam, és azt gondolom, hogy egy kicsit – és ezt nem nagyképűségből szeretném mondani – de valamilyen szinten a hobbink a munkánk is nekünk zenetanároknak, és ezt nagyon szeretem.

– A nyáron tartottátok az V. Kiszombori Gitárkurzust. Hogy látod, hogyan sikerült?

– Úgy gondolom, hogy ez volt a csúcsa az eddigi szervezéseknek. Az előadók, illetve a résztvevők színvonala az önmagában meghatározza egy kurzus minőségét, és hát nekünk elég szépen összeszaladtak az ország tényleg minden szegmenséből a hallgatók. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a környékben, Makón kívül a kisebb településeken is becsatlakozzanak a makói kulturális életbe, hogy folyjon olyan egyetemes művészeti munka vagy előadások, koncertek, amik egy kicsit kiragadják az embereket a hétköznapokból. Úgy gondolom, hogy ez Kiszomboron azért is különleges, és azért is jó ott végezni, mert van egy csodálatosan szép körtemplomunk, a rotunda, amelynek annyira páratlan akusztikája van, hogy az egész Alföldön egyedülálló és ritka, és akik itt vannak nálunk gitárművészek, és világhírű művészek is mind azt mondják, hogy ez a táj, ez a környék elvarázsolja őket, és ez így szép szerintem.

– A klasszikus zene mellett melyek azok a zenei stílusok, amelyek téged inspiráltak vagy szereted őket játszani?

– Én legfőképpen ugye klasszikus zenét játszok, de ehhez ma már annyira hozzátapadt egy olyan jelentéstartalom, ami egy bizonyos szegmensét ragadja ki a zenetörténetnek. Tudni kell, hogy ma a komolyzene, illetve a klasszikus zene annyira kibővült és annyira hihetetlen sokdimenziós távlatokba kinyílt, hogy úgy gondolom, itt már abszolút benne foglaltatik a megkomponált latin zene, a kortárs, illetve a zajeffektekkel, illetve a mindenféle, hangszeren kívüli effektekkel való megszólaltatott zene is. Nagyon komoly komponisták alkotnak bizonyos könnyűzenei, akár blues-os, jazzes alapritmusokra hihetetlenül komoly és szövevényesen megkomponált műveket. A komoly és a klasszikus zene nálam már egy kicsikét mást jelent, de ezt hallom sok helyről. Én azon vagyok,  hogy ez az asszociáció egy kicsit feloldódjon. Ezt a mostani előadásomban is próbáltam bemutatni, és az oktatásban is erre törekszem. Nagyon szeretném kitárni ennek a palettáját, hogy ez mindenkihez eljusson.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.