Hírek Kiemelt Makó

A hét embere: Tóth István

Sok embernek három élet is kevés lenne arra, amit a Vál-Ker Kft. ügyvezetője megvalósított. Tóth István 26 éve vezeti a céget, a makói közélet pótolhatatlan támogatója, a Marosmenti Vállalkozók Szövetségének volt, a Makói Kézilabda Clubnak jelenleg is az elnöke. Munkásságát idén díszpolgári címmel ismerte el a városvezetés.

– Augusztus 20-án megkapta a város díszpolgári címét, de a döntést már korábban is tudni lehetett. Mit gondolt a jelölésről, illetve magáról a díszpolgári címről?

– Kevés embernek adódik ilyen lehetőség az életben, hogy ilyen kitüntetést kapjon, ez egy nagyon nagy megbecsülés számomra. A képviselő testület döntése után hallottam róla, hogy nekem ítélték oda, nagyon örültem. Ugyanakkor az ember, ha belegondol, kicsit szomorú általában olyanok kapnak díszpolgári címet, akik már „megették a kenyerük javát”.  72 éves vagyok, az ember ilyenkor már nagy terveket nem tud szőni, de azért úgy gondolom van még bennem annyi erő, hogy néhány dolgot megvalósítsak.

– A méltatásában is kiemelte Farkas Éva Erzsébet, hogy rengeteg közéleti szerepet vállal, támogatva az itt élőket. Pedig maradhatott volna egy átlagos cégvezető is, az is elég munkával jár…

– Szerintem ebben része van a neveltetésemnek is. Olyan családban nőttem fel, akik örültek annak, ha valakinek tudtak adni valamit, ez megmaradt bennem is. Nagyon sok mindenre felkértek, nem utasítottam vissza semmit. Úgy gondoltam, ha a tudásom, és az erőm engedi, akkor miért ne segítsek másokon.

– A Vál-Ker Kft. Makóról vált sikertörténetté, de nem gondolt soha arra, hogy máshol építsék tovább? Sok vállalat inkább a nagyobb városokat keresi.

– Soha nem fordult meg a fejemben. Édesapám Kübekházán született, édesanyám Makón. Négy éves voltam, amikor 1950-ben el kellett költöznünk Kübekházáról, ez bennem nagyon mély nyomokat hagyott. Makó aztán nagyon megtetszett, szimpatikusak az emberek, őket ismerem, itt alakultak ki a barátságok, ezt semmi nem tudná pótolni számomra. Én külföldön nem tudnék élni, lehet hogy két hétig sem. Sokat kellett járnom, de két-három nap után már vágyódtam haza, itt éreztem jól magam. Mindennél többet ér, amikor azt tudom mondani a dolgozóinknak, hogy lesz munkánk, tudunk megélhetést biztosítani.

– Mennyire sikerült régen, és most külön választani a munkát és a magánéletet?

– A családomnak nagyon türelmesnek kellett lenni. Amíg nem volt ennyi fiatal kollégám, akire lehet számítani, sokszor úgy volt, hogy akkor mentünk haza, amikor a feladatnak vége volt. Nem tudtam megcsinálni, hogy mondjuk négy órakor hazamegyek és elfelejtem a munkahelyet, de szeretem csinálni. Nem minden áron a pénz motivál, ha csak az lett volna, akkor lehet hogy már rég befejezem. Ezelőtt 20 évvel rengetegszer előfordult, hogy hajnal kettőkor, háromkor még bent voltunk, mert a kamionnak el kellett menni. Most már jobban megengedhetem magamnak, hogy hétvégén elmegyek kirándulni.

– Mit szokott csinálni szabadidejében, ha lehetősége van kimozdulni?

– Olyan, hogy egy hétig elmegyek nem sokat volt, az utóbbi pár évben a baráti társasággal szeretek elmenni borkóstolásra, legutóbb a Badacsonyban voltunk. Sütögetünk, beszélgetünk, elfelejtjük a munkát. Emellett otthon van egy kis kertem, az növények gondozása teljesen ki tud kapcsolni.

– A Vál-Ker Kft életében volt nagyon nehéz időszak? Mi volt a legnehezebb feladat?

– Az élet folyamatos küzdelem, amikor egy ilyen vállalkozásba beszáll az ember, az egy mókuskerék. Megvalósítottunk egy beruházást, de már volt ötlet a következőre. Ennek köszönhető, hogy 26 év után ma már olyan korszerű gépparkkal rendelkezünk, amilyen büszkén mondhatom Európában sincs másik. A kandalló nem csak egy eszköz, hanem dísztárgy is. Betesszük a lakásba, de nem csak három-négy hónapot tüzelünk vele, egész évben ott van. Ha kicsit ferdén áll az ajtó, attól ugyanúgy működik, de ha a tulajdonos jogosan mondja azt, hogy selejt terméket kapott. Ezt nagyon nehéz volt a kollégákkal elfogadtatni. Sokan kérdezik tőlünk, hogy mi újság a konkurenciával? Én mindig azt mondtam, nekünk azzal nem kell foglalkozni, nekünk legyen célunk, amit mindenképpen elérünk. Majd a konkurencia jön utánunk. Diktáljuk mi a piacot, ne kullogjunk utána.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.