Blog Szekeres Anna

Instant szerelem

Rajtunk (is) múlik, mi fér bele egy utazásba.

Ha szeretnéd, akkor megtörténik köztünk a dolog, és aztán mindenki megy a maga útjára – hangzott a romantikus felkérés a balkáni nyárestében. Rámenős, hasonló korú (férfi) utastársam már az első nap jelét adta annak, hogy bizony nincs ellenére, ha a szervezők által összeállított programon túl fakultatív estit is szerveznénk magunknak. Erre láthatóan más jelöltje is akadt, biztos, ami biztos. Azt, hogy nem sok minden jött össze végül, az utolsó napi viselkedéséből lehetett tudni, amelyen nem volt túl barátságos, sőt!  De mivel jelezte, hogy a felesége nagyon várja már otthon (és ő is, hogy lássa az asszonyt), így remélhetőleg gyorsan túltette magát a történteken és minden problémája meg is oldódott másnapra. Társas út lesz másik is, és várhatóan lehetőség is – amire, mint mondja, nem készül tudatosan, de ha alkalom adódik, akkor miért ne használná ki? Mivel számomra ez egy ismeretlen terep, ezért eléggé érdekelt, hogy ez most kapcsolatterápia, alkalmi férfi szédület vagy életforma? (A pasi, nem nagy meglepetés, nagy hantás és elég magabiztos fazon volt, amire egyébként a külseje annyira nem adna okot. De mint kiderült, az önbizalom a legfontosabb egy ilyen helyzetben.) Szóval, ahogyan elvárható, duma az volt, ennek megfelelően kell azt is kezelni, mi igaz abból, amit ő általános kortünetnek vél. Már azt, hogy egy (több évtizedes) kapcsolatba belefér sok minden, egy kis félrelépés is. De szigorúan csak ennyi, mert a sziklaszilárd köteléket ugye semmi kaland nem ingathatja meg. (Vannak közös gyerekek is a sztoriban.)

Mert (naná!) mindenki tud (sejt) mindent, de senki semmi konkrétumot. Így marad a szabadság és a boldogság, mert persze, nagy öröm minden találkozás. Addig, hogy mi történt, magánügy. Tipikus férfigondolkodásban ez gyakran (el)hallgatott kapcsolati vágy, az már kevésbé, hogy ez megengedett legyen az asszonypajtásnak is. Itt sántít a sztori leginkább, de állítólag ez így jó és működik, sőt ez az igazi kötőanyag. Ezt nem tudom, de elvileg mindent meg lehet beszélni és így átlendülni a problémákon. Hát, ha nekik így jó…

Ami viszont egyértelműen kiderült, hogy egy ilyen helyzet csak két ugyanolyan felfogású ember közt működhet (már ha ez mondható annak), mert különben tragédia a helyzet és sérülés a vége.

Félreértés ne essék, nem ítélek el senkit, hogyan él, nem ismerem a hátteret, a szereplőket, nem tudom, ki miért dönt úgy, ahogy és megy bele, vagy marad ki dolgokból.

A lényeg, hogy tartsuk tiszteletben a másik határait és elveit.

Még javában tart a nyár, és ezernyi lehetőséget tartogat. Mi határozunk, mivel élünk, mint ahogyan az is, miben hiszünk, és mit tartunk fontosnak.

Az egyszer élünkbe sok minden belefér.

És legalább ugyanennyi dolog nem.

 

One Response

  1. En is ugyanigy jartam. Nem tudom ki irta ezt, gondolom, hogy nem a “makohirado” val kezdtek ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.