Kiemelt színes

A hét embere: Szügyi Andrásné

A csanádpalotai városnap alkalmából díszpolgárt is választottak: ebben az esztendőben a helyi általános iskola egykori pedagógusát, igazgatóját tüntették ki. Szügyi Andrásné Ica néni nyugdíjas éveiben is aktív, hiszen ő vezeti a Kelemen László Amatőr Színtársulatot, de kiveszi a részét a város fejlődésében is.

– Mivel foglalkozott a nyugdíj előtt?

– 1963-ban kerültem Csanádpalotára – akkor még – képesítés nélküli nevelőként. Közben és utána végeztem el a főiskolát. Az általános iskolában dolgoztam 38 éven keresztül: ebből a végén hat évet igazgató is voltam.

– Miért a pedagógusi pályát választotta?

– Na ez az a kérdés, amire nem tudnám megmondani a pontos választ. Vagyis annyit tudok válaszolni, hogy összeszámoltam anyai és apai ágat, és kiderült, hogy én vagyok a tizenhetedik, aki ezt a pályát választotta. Lehet, egy kis külső ráhatás volt a dologban. A lányom is először ezt a hivatást választotta, de végül átnyergelt a szociális oldalra, most a családsegítőnél dolgozik és gyerekekkel, gyerekes családokkal foglalkozik.

– Hogyan veszi ki a részét Csanádpalota életéből?

– Tagja vagyok Kelemen László Alapítványnak a kezdete óta. Ez az alapítvány készítette azt az emlékparkot, amely kint van a régi temető helyén. Nagyon csúnya volt a temető, de miután beszéltem a püspökúrral, úgy döntöttünk, kitakarítjuk az első részt és készítettünk valami emléket. Továbbá a Kelemen László Amatőr Színtársulatot is vezetem hosszú évek óta. Velük nagyon sok mindent teszünk, többek között Böjte Csaba dévai otthonokban adtunk elő mesejátékot. Az egyik gyerekotthon vezetője mesélte, hogy sok a medve a kertben, ezért egy komondort vettünk nekik.


Verset is írt a helyi színtársulat Ica néninek.

Csanádpalotán a gyerekek részére gyűjtöttünk pénzt, de az óvodai alapítvány kuratóriumának az elnöke vagyok. Tavaly másfél millió forint értékben tudtunk játékokat vásárolni az intézmény udvarába, most pedig Balázsné dr. Hati Margit segítségével egy pályázat útján 800 ezer forintból óvodakertet hoztunk létre. Nagyon sokat dolgoztak az óvodai dolgozók is és eljutottak odáig, hogy saját termésű retket, paradicsomot, paprikát és uborkát tudtak a gyerekeknek feltálalni. A káposztából, uborkából télire is el tudnak tenni.

Azt lehet mondani, hogy nem unatkozik a nyugdíjas éveiben sem.

– Egyáltalán nem. A családdal is elég sok tennivaló van, kisebb-nagyobb dolgok. Az unokák sokat járnak át, hála az Istennek. Úgy gondolom, elégedett vagyok.

– Mit szólt a díszpolgári címhez?

– Tulajdonképpen eléggé meglepett. Jól esett, különösen az a körítés, amit mellé tettek a színjátszók, a többiek beszéde és a versek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.