Hírek Kiemelt Térség

Lázár János: egy igazi politikusnak nem szabad elszakadnia a választóktól

Választókerületének mind a 19 településén aktívan részt vesz a munkában Lázár János. Az országgyűlési képviselővel a térség előtt álló lehetőségekről és kihívásokról beszélgettünk.

– Az elmúlt hetekben újra végigjárta a választókerületének településeit, és ahogyan a közösségi oldalán írta: munkára jelentkezett. Felvették a települések? Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Az előző ciklusban, 2014 és 2018 között kevesebb időm volt a választókerületemre. Nyolc éve kiemelt kormányzati munkát végzek, ami sokszor heti 4-5 napot is lekötött, így nem tudtam olyan mértékben részt venni a települések munkájában, életében, mint ahogyan szerettem volna. A távollétet fejlesztési forrásokkal próbáltam kompenzálni, azonban a választópolgárok a kampányban is szóvá tették, hogy szeretnének többet találkozni velem. Az országgyűlési képviselőtől nemcsak azt várják el, hogy hatékonyan lobbizzon értük a Parlamentben, támogatásokat szerezzen, de legyen is ott, mondja el a véleményét, segítsen a fontosabb döntések meghozatalakor, vagy a mindennapi munkában. Megfogadtam, ha ismét bizalmat kapok, sokkal többet leszek itt, és jobban részt veszek a képviselő-testületek munkájában. A választókörzethez 19 település tartozik, közel 100 ezer ember él Hódmezővásárhely és Makó térségében. Nem vagyunk könnyű helyzetben, nem az ország leggazdagabb, vagy legfejlettebb részéről beszélünk. Van feladat, megoldandó probléma bőségesen, a polgármesteri, vagy a képviselői munka azonban számomra mindig a politika legfontosabb szintjét jelentette. Meggyőződésem, hogy ezek a tapasztalatok nagyon hasznosak az országos politikai munkában. Rengeteget tanultam és tanulok a 19 településen járva, egy igazi politikusnak soha nem szabad elszakadnia a választóktól, a valóságtól. A dolgok mögé kell nézni, meg kell érteni, hogy a kormányzat, a törvényhozás egy-egy lépése mihez vezet, milyen következményekkel jár, mi a hétköznapi magyar valóság.

– A 2014-es hasonló találkozások mennyiben voltak mások? Úgy tűnt a legtöbb településen most egy könnyed hangulatú, jókedvű egyeztetés folyt.

– 2014-ben ismeretlenül jöttem Makó térségébe, az egyeztetés négy év közös munka után valóban gördülékenyebben megy. Más volt akkor a helyzet is: 2014-ben sok kistelepülés nagyon komoly nehézségekkel, lemaradással küzdött, amit az elmúlt években sikerült ledolgoznunk. Nincs olyan község, falu, vagy város a választókörzetben, ahol ne lett volna fejlődés. 2014-ben még elsősorban arról beszélgettünk, mire volna szükség, most viszont arról, hogy a lehetőségeket hogyan valósítjuk meg. Jelenleg a fejlesztésekkel kapcsolatos problémák gyötrik a településeket, hogyan lesz meg egy-egy beruházás önereje, mekkora óvodát építsenek, hogyan nyissák újra a bölcsődét. Nem mindegy, hogy a fejlesztések hiánya nyomasztja a polgármestereket, vagy a megvalósítás terhével bajlódnak. A legizgalmasabb kérdés az volt, mit gondolnak a jövőről. Milyen lesz Magyarország, milyen lesz Makó és térsége 10 év múlva? Hogyan tudjuk segíteni, támogatni az embereket annak érdekében, hogy itt maradjanak? Vannak városvezetők, akik nagyon komoly elképzelésekkel bírnak, mernek valamit mondani, van bennük kreativitás és bátorság, de vannak olyanok is, akiknek nincsenek terveik. Hódmezővásárhelyen például semmilyen javaslatot nem kaptam arra, milyen legyen a jövő, mire volna szüksége a városnak.

– Többször esett szó róla, hogy a polgármesterek közötti együttműködést fokozni kell. Ez mit jelent?

– Nem könnyű megteremteni az együttműködés kultúráját, sem a képviselő-testületeken belül, sem a polgármesterek között, de nem látok más lehetőséget. Nem vagyunk olyan gazdag térség sem anyagi, sem a humán erőforrás terén, hogy a politikai vitákért lemondjunk a fejlesztésekről, a szembenállás miatt eldobjuk a lehetőségeinket, vagy egyszerűen csak ne hallgassuk meg a másik véleményét. Arra biztattam a települések vezetését, hogy próbáljanak együttműködni, azt kértem a testületektől, hogy két választás között a politikai csata ne menjen a fejlődés rovására. Az élet pedig mindent igazol: ahol együttműködnek és nem gyűlölködnek, ott a dolgok haladnak előre, ahol viszont egymás torkának esnek, előbb utóbb minden lebénul. A harc elviszi azt a kevés energiát is, ami van.

– Csanádpalotára most éppen inkább az utóbbi a jellemző…

– Tökéletes példa. Ahogy kihúztuk a települést a teljes csődből rögtön egymás torkának estek. Ez egy nagyon komoly probléma, az állandó széthúzással hosszú évekre lemaradhat Csanádpalota, akár a tőle csak 10 kilométerrel arrébb lévő településekhez képest is.

– Azért jó példákat is látott az egyeztetések során?

– Csanádalbertin nagyon jó közösséggel, Óföldeákon jó gondolkodású képviselő-testülettel találkoztam, Maroslelén pedig már rengeteg eredményt értek el. Martonosi György rendkívül jó polgármesteri munkát végzett, talán a legjobbat a térségben. Maroslele jó példa arra is, hogy egy állami beruházás miként változtatja meg az emberek életét: az autópálya a korábbi 2 órányi távolságból 20 perc közelségbe hozta számukra Szegedet. Megszűnt a munkanélküliség, a házak értéke növekedett és van esély arra, hogy a település fenntartsa önmagát, ami óriási dolog. Felújították a könyvtárat, a polgármesteri hivatalt, a rendőrséget, a takarékszövetkezetet, van művelődési házuk, rendben van az óvoda, az iskola, amelyhez rövidesen egy sportcsarnok is épül. Ilyen egy élhető kistelepülés. Németországban vagy Ausztriában nagyon sok 500-1000 fős település található egy-egy nagyobb város közelében, ahol szívesen élnek az emberek, hiszen jó a természetes környezet, csend és nyugalom van, jobb a közbiztonság, miközben a nagyvárosba járnak iskolába, vagy dolgozni. Ez az életforma egyesíti a vidéki élet kényelmét és nyugalmát a közeli nagyváros lehetőségeivel. Kiszombor is jó példa, rendezett, jól működő település, de Kövegyet, vagy Nagyért is említhetném.

– Az autópálya nagyon sokat segített több településen, Mezőhegyes fejlesztése  hasonlóan kedvező hatást eredményezhet?

– Ebben a térségben, ahol az országos átlagnál kevesebb a tőke, és az emberek nem olyan jómódúak, mint Budapesten, vagy Győrben, az állam jelenlétére így vagy úgy, de szükség van. Az autópálya megváltoztatta a térségben lévő települések lehetőségeit, Makót közvetlenül bekapcsolta az ország gazdasági vérkeringésébe, de a környékbeli kisebb településekre is serkentőleg hatott. A Mezőhegyesi állami ménesbirtok néhány év múlva Európa egyik legjobb mezőgazdasági vállalatává, a magyar mezőgazdaság egyik zászlóshajójává érik, és természetes módon befolyásolni fogja a pár kilométerre fekvő Nagyér, Pitvaros, Csanádalberti, Csanádpalota és Ambrózfalva életét. A térség mezőgazdaságában, agrárkultúrájában kiaknázatlan erők rejlenek: például Mezőhegyesen és Makón is van mezőgazdasági szakközépiskola, Hódmezővásárhelyen főiskola, ezt a hármat akár össze is lehetne kapcsolni. Óriási lehetőség van a ménesbirtok fejlesztésében elsősorban Mezőhegyes és Békés megye számára, de a választókörzet több településére kedvező hatást gyakorolhat.

– Makónak a turizmus fejlesztése jelentheti a kitörési pontot. Ebben mit hozhat a jövő?

Azon dolgozunk, hogy a kiemelt turisztikai térségek sorába Makó és vonzáskörzete is bekerüljön, ami hatalmas lökést adna a város fejlődéséhez. Akár hiszik, akár nem, a turizmus lehet, ami ezt a települést a 21. században előremozdítja. Szeged és Hódmezővásárhely esetében sokkal kevésbé, mint Makón. A Magyar Turisztikai Ügynökség szerint a város komoly tartalékot jelent. A lehetőségeket azonban csak nagyon kemény, aprólékos és folyamatos építőmunkával tudjuk eredményekre váltani. Nem látványos beszédek, politikai csaták, hanem napi aprómunka kell ahhoz, hogy egy város és egy térség fejlődésében kézzelfogható és maradandó eredményeket érjünk el. A fürdő fejlesztése csak a kezdet, most jönnek az igazán komoly lépések, amelyek nélkül Makó nem tud lendületet venni. Több szállodára lesz szükség, ami munkahelyet, adóbevételt jelent a településnek és minőségi szolgáltatást a vendégeknek.

– A Makó és a térség fejlesztésében rejlő lehetőségeket Budapesten is látják?

– Magyarország erősen Budapest központú, a fejlesztések jelentős része ott koncentrálódik. Az arányokon azonban változtatnunk kell. Azért küzdök nap, mint nap, azért lobbizom, ahhoz gyűjtök szövetségeseket a kormányban és az országgyűlésben, hogy a vidék is lehetőséget kapjon, hiszen a 8 millió ember, aki nem a fővárosban él nem másodrendű állampolgára az országnak. Az előttünk álló években a vidék politikusa, a vidék hangja leszek a Parlamentben.

– A képviselő-testület a legutóbbi ülésén úgy döntött a Hagymatikum fejlesztése során inkább szállodát építenek a fürdő mellé, az uszoda máshol kerülhet elhelyezésre. Mi indokolta a döntést?

– A turizmus egyre komolyabb bevételt jelent a városnak, a szálláshelyek és a vendégéjszakák száma folyamatosan emelkedik. Amennyiben a kedvező tendenciát ki szeretnénk használni, fontos, hogy Makó hagyja meg a belvárosban a fürdőfejlesztéshez kapcsolódó szálláskapacitások növekedési helyét. Az összes panziót támogatni kell a bővítési törekvéseikben és meg kell vizsgálni, hogy a Bérpalotában, vagy a volt rendőrség helyén hogyan lehet szálláskapacitásokat kialakítani. Mindez adóbevételt jelent, lehetőséget a város fejlődésére. Gyulán a belváros lényegében szállodákból áll, Makó számára is ez jelenti a jövőt.

– A Maros-menti Utánpótlás Futball Klub komoly nehézségekkel küzd. Mi a megoldás, és milyen tanulsággal szolgál az eset?

– Az elmúlt négy évben a térség polgármestereivel a fejlesztési kérdések mellett arról is sokat beszélgettünk, milyen kikapcsolódási lehetőségei vannak az itt élőknek. Nem könnyű, de szeretnénk a mai modern korban is megteremteni a kulturált szabadidő eltöltésének lehetőségét, ezért a 30-40 éve elhanyagolt, lerobbant sportinfrastruktúrát fel kellett újítani és új lehetőségeket kellett teremteni. Műfüves pálya épült Magyarcsanádon, Kiszomboron, sportcsarnokot építettünk Apátfalván, Csanádpalotán, most Földeákon, Maroslelén, kézilabdacsarnokot és uszodát Makón. A TAO támogatásból itt megkezdődött a futball csapat talpra állítása is, a sportcentrum felújításával. Történt azonban egy túlvállalás, az egyesület nem tud kifizetni egy komoly számlát és a városnak is tartozik, ami miatt a működése is veszélybe került. A legutóbbi testületi ülésen azt kértem a képviselőktől, legyenek nagyvonalúak a klubbal, adjanak fizetési haladékot, a helyzet rendezése érdekében pedig vállaltam, hogy TAO pénzt fogok szerezni. Ezen dolgozunk Czirbus Gábor alpolgármesterrel, 80 millió forintra már sikerült szerződést kötnünk egy országos céggel.

– A választókerület gyakorlatilag minden települése elöregedik, erről is szó esett az egyeztetéseken. Lehet ez ellen tenni?

– Minden településen indítanak programokat azért, hogy a fiatal, gyermeket vállaló családokat támogassák. Gyermekközpontú önkormányzatok működnek a térségben, de a családalapítás és bővítés támogatása mellett más elképzelésekkel is találkozhatunk. Van, ahol azon dolgoznak, hogy minél vonzóbbá tegyék a települést és Békés megyéből, Szegedről, vagy a határ túloldalán lévő magyar településekről csábítsanak ide családokat. A kormány is komoly lépéseket tett a családok támogatása és a gyermekvállalás ösztönzése érdekében, fontos, hogy ezeket a programokat is mindig a társadalmi igényeknek megfelelően aktualizáljuk. A népességfogyás a legnagyobb kihívás nemcsak a térség, de az egész ország és Európa számára is, reálisan azt tudjuk elérni az elkövetkező években, hogy a népesség csökkenése megáll és több területen növekedni kezd.

– Minden településen megkérdezte a polgármesterektől, milyennek szeretnék látni 10 év múlva a településüket. Ön milyennek szeretné látni a választókerületet 10 év múlva?

– Sajnos még ma is azt tapasztalhatjuk, hogy a határon túl, Ausztriában egy más világba lépünk. Szeretném, ha ez a távolság csökkenne és a választókerületem települései olyan életminőséget tudnának biztosítani 2030-ra, mint egy hasonló méretű osztrák település.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.