Blog Szekeres Anna

Nyárterápia

Magunknak írjuk fel és milyen jól tesszük. Még nem vagyunk elkésve semmivel.

Jó esetben egy kis szabadság nem csak arra való, hogy ledobjuk a megszokások ékszíját, és ezzel együtt stílusosan a tempót és a ritmust is hagyjuk csökkenni, hanem arra is, hogy kijöjjön rajtunk minden feszültség is, ami addig szépen és láthatatlanul gyűlt össze bennünk. Felvetődik az „elég-e egy hét” problematikája, amire a válasz, hogy attól függ, mire. Arra mindenképp, hogy eltávolodjunk a munkahelyi, otthoni rutintól és a megszokott közegtől. Nagyon igaz, hogy ha csak pár km-re, de érdemes elutazni, mert ha otthon marad az ember, akkor egyből utolérik, vagy nem pihenés lesz a vége a dolgoknak, hanem pl. egy jó kis szekrényselejtezés vagy a tároló átpakolása. Persze lehet más vélemény is itt, de én már jártam így. Aztán a szabadság végére még nyúzottabb voltam, mint előtte.

Más oldalról szemlélve, viszont örülhetünk, ha összejön néhány gondtalan nap, amit a magunk kedvére tölthetünk, és ott a hetes már elég jó szám. Persze közbejöhetnek nem várt és kevésbé tervezett események, amikor pont akkor esik végig az eső vagy közben robban le az autó esetleg jön ki rajtunk valami nyavalya. Az esetleges pechszéria mindig benne van a pakliban, de kellő humorral, megfelelő társasággal és némi népi gyógyászattal (ami ugye fertőtlenít és rózsaszínűsít) minden orvosolható és még az is lehet, hogy utólag a legszuperebb kiruccanásként vonul be a legendáriumba az, amit akkor nem gondoltunk annak. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a megfelelő úti csomag összeállítás fontosságát, még kisebb távolságokra sem. (Én még a kolbászban pl. sosem csalódtam, nagyon jó útitárs. De mindenkinek megvan a maga tuti tippje és kabalája úgyis.)

Nyilván a leggondosabb tervezés mellett is maradhat otthon valami (csak ne mi legyünk azok), ezért van, hogy a fantáziánkra és a leleményességünkre kell hagyatkoznunk, vagy azt kommunikálni, mi ezt pont így akartuk. A lényeg, hogy kapcsoljunk ki, de sajnos ez sem olyan egyszerű, mert kell egy kis távolság és idő, hogy engedjük az új impulzusokat hatni magunkra, a régieket meg békében pihenni. A hátrahagyott problémák ezzel ugyan nem szűnnek meg, de feltöltődve a nézőpontjaink változhatnak, és ez hozhat eredményt hazatérve. Ami ugye megint nem egyszerű időszak, mert a rövid átlényegülés után újra rá kell állni a megszokott nyomvonalakra. Ilyenkor még marad egy ideig az ábrándozás, milyen jó volt a még pár napja, egy hónapja stb., mígnem újra a dolgok sűrűjében találjuk magunkat. Nekem mindig sokk, hogy az egész évben sűrűn elgondolt nyaralás aztán mindig csuda gyorsan illan el.

De ha megtörtént az már a miénk – ezért nagyon jó az élménygyűjtés, legyenek azok bármekkorák is. Tapasztalunk, alakulunk, és ezek által formálódunk. A szürke zónában kellenek színek, egy-egy szivárvány, kis reményszigetek, nagy szusszanások és szép nyármozaikok.

Hagyjuk, akarjuk, vágyjuk, hogy így legyen.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.