Blog Szekeres Anna

NyaralásON

Új tájak, nagy felfedezések?  Persze, de nem ez a fontos…

Előttünk a nyár, amiben remélem, mindenki el tud csípni néhány gondtalan napot. A mázlisták és/vagy gondos tervezők már esetleg hónapok óta tudják, mikor, kivel, hogyan és hová. De szerencsés az is, aki legalább sejti, hogy bele fog férni a napsütésesnek gondolt (aztán majd látjuk, mi lesz belőle) hetekbe valami, ami nem csak munka lesz és napi robot. És szerintem pont ez a lényeg. Mert sokszor hallom, hogy valaki nem engedheti meg, nincs partner, majd meglátja, nem ér rá… és ez mind igaz is lehet, viszont szerintem könnyű ezen a téren is beleesni a kifogások kategóriáiba. Tapasztaltam ugyanis, hogy vannak (nem is kevesen), akik nem szívesen mozdulnak ki, számukra nem kikapcsolódás pl. az utazás, mert csak a gond részét látják, jobban érzik magukat a megszokott közegükben és teljesen más jelent nekik felüdülést, mint mondjuk egy kirándulás. Ezzel sincs gond, addig, amíg az illető egyedül van vagy mindenki más is így gondolkodik a környezetében. Én mindig mentem volna gyerekként és szerintem más is a családomból, kivéve azt, aki a döntést meghozta a kérdésben. Nem nagy meglepi, soha nem mentünk sehová (mármint nyaralni). Persze más rokoni formációkban igen, de konkrétan mi négyen soha. Most ezt csak azért írom le, mert ha esetleg egy családfő is olvas, akkor igenis szervezzen úgy is közös programot, ha nem fűlik valamiért a foga hozzá. Nem maga miatt, hanem a gyerekért, aki örökre emlékezni fog rá (még akkor is, ha éppen most nem látja jelentőségét). És tényleg nem kell nem nagy dolgokban gondolkodni. Mert az élmény a fontos, amihez hozzátartozik az is, hogy kivel töltjük el azt a néha nagyon csekély időt. És innen nézve szinte mindegy, hol vagyunk.

Persze, igazán ideálisnak tűnik egy tengerpart, mint úti cél, de az én emlékeimben a legjobban közt vannak azok is, ahol még vezetékes vízről sem volt szó a szálláson, vagy egész nap csak az erdőben bóklásztunk egy hátizsákkal és rengeteget nevettünk. Persze, nem mindig tehetjük meg, hogy azzal és oda utazzunk, amit megálmodtunk, de annyit mindig eldönthetünk, hogy kiragadjuk magunkat a megszokásaink bűvköréből és valami olyat teszünk, ami kikapcsol, feltölt és átlendít a monoton időszakokon. A „–tól –ig” való kitartást szerintem mindenki ismeri (itt most nem a már csak harminc év munkaviszonyra gondolok, hanem rövidebb távú célokra). A gond, hogy amikor elérjük a vágyott állapotot, sokszor nem engedjük meg, hogy kicsit beleéljük magunkat és felhőtlenül legyünk. Én a legutóbbi kerek szülinapomkor határoztam el, eddigi legsorsfordítóbb évemben, hogy a jövőben megpróbálom ezeket a kicsi szüneteimet minőséggel megtölteni. Egyszerűen azért, mert utána ezekből a pillanatokból merítek, amikor nem látok ki a feladatok mögül.

Ezért kívánok jó találkozásokat, megvalósuló ötleteket, csak azértis nyarat!

Én mindenkinek (magamnak is) szorítok, hogy ez most tényleg összejöjjön.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.