Blog Szekeres Anna

Nassolgatunk, tunyulgatunk?

Közben meg csak álmodozunk? Pótcselekvések, amiket már akkor bánunk, amikor eszünkbe jutnak.

Akik nem ismerik a monitor előtti evést, a fiókba rejtett csokoládét és a na, csak még egy szelet életérzést, ne is olvassák a most következőket. Szerintem nem sokan vannak, azoknak ismeretlenül is írom a búcsú előtt, hogy ezen a téren az önuralom rég elfeledett érzését porolták le bennem. Velem gyakran előfordul, különösen stresszes időszakokban, hogy a tennivalók előtt, közben és után nasizgatok. Vágyom rá, jólesik (csak nagyon rövid ideig tart) és utána jön a nem kellett volna, de már mindegy hatás, amit igyekszem gyorsan elhessenteni. Mondjuk, nem okoz nagy lelki törést egy-egy ilyen akció, inkább csak reggel szidom magam, amikor hajnalban csörög az óra és irány futni. Persze, mindig tudatosítom magamban, hogy lehetne répát is rágcsálni meg inkább vizet inni, de ki tudja, miért először mindig a csoki jut eszembe. Tök jól van kitalálva, mert nem lehet ráunni, bármilyen változata szuper és elfogyasztását követően megnyugszom (egy kis időre a lelkizés előtt).

 Amióta irodai munkára váltottam, még inkább hatnak rám ezek a csábító lehetőségek és nem túl szerencsés módon jobban látszik is az ülőmunkával kombinált édességfogyasztás. Tudom, már kitalálták az íróasztal körüli meg a forgószékes tornát is (nem munkahelyi szexre gondolok), de valahogy még nem éreztem késztetést ennek a gyakorlati kivitelezésére. De biztos a kopogás nélkül érkezők (van ilyen is kérem szépen) értékelnék a beltéri akrobatikát vagy legalábbis furcsán néznének (és máskor jeleznének). Persze, a látogatók nagy többségének az ügyintézés gyorsasága a fontos, nem az, hogy behúzott hassal történik-e mindez. Nem ebbe a kategóriába tartozom, de vannak, akikre a stressz inkább fogyasztóan hat és nem a hűtőtépésre motiválja őket.

Sokáig legyintettem rá, mikor idősebbek mondták, hogy ennyi meg annyi x után nem úgy megy a fogyás, mint korábban, de be kell látnom, van benne igazság. Azzal is tisztában vagyok, hogy energikusabbá, fittebbé tesz (tenne) a mozgás, meg kellene a több folyadék, a saláta meg egy kis diéta sem ártana. Azt is tudom, hogy hosszú távokban kellene gondolkodnom (életmódváltás?), de sajnos egy ideje csak a túlélésre hajtok és gyorsabb megoldásokra törekszem. Meg valami szerencsétlen szervezés folytán, ha fél óra pihi vagy ugyanennyi aktivitás között kell döntenem, hajlamos vagyok az elsőt választani. És, jólesik! Persze, ez az én bajom, de sokaktól hallom, vannak ezzel ők is így (néha). Nyilván ezért most nem zuhanok magam alá, inkább próbálok rafkósan öltözködni (nálam a lezser egy ideje a divat), és az előnyöket előtérbe helyezni (jelentsen ez bármit is). A pesszimista hangokat egyelőre elengedem a fülem mellett (lesz ez még rosszabb is), mert magamban azért nem adtam fel a reményt. Másrészt, ugye az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor is, ha az nyúlik is az idővel egy picit. A lényeg, hogy tartalommal töltsük meg az életünket, meg fő az egészség (még ha nem is mindig a kotlámban).

Sorstársak, lehet az idei bikini alakkal most (is) elkéstünk, de biztos vagyok benne, hogy jövőre össze fog jönni. Addig is mindenki érezze jól magát, ahogyan tervezi és szeretné.

Felhőtlen nyarat, finom falatokat és szép élményeket kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.