Hírek Kiemelt Makó Sport

Méhes Tibor felállt a Makó kispadjáról

Szinte reménytelen helyzetből felállva, a tavaszi tabellán negyedik helyen végzett a Makó, s így sikerült bennmaradnia a harmadosztályban. Méhes Tibor vezetőedző elfáradt, és úgy döntött, hogy nem folytatja tovább – írja az NB3 Foci.

 

– Azt a meglepő hírt hallottam, hogy lemondtál. Igaz ez?

– A bajnokság vége előtt 5 héttel jeleztem a vezetőknek, hogy akár benn maradunk az NB3-ban, akár nem, nem tudom vállalni tovább a feladatot. Az utolsó mérkőzésünket követő elnökségi ülésen megköszöntem a tulajdonosnak, a vezetőknek és a kollégáknak a lehetőséget, a bizalmukat, és mindenekelőtt a közös munkát.

– Hogyan tovább? Hol folytatod?

– Egyelőre sehol: kifújom magam, pihenek.

 -3 szezonban voltál a Makó vezetőedzője. Összefoglalnád, mi történt ez alatt az idő alatt?

– 2015 nyarán vettem át a csapat vezetését. Az volt a kérés és célkitűzés, hogy olyan keretet, csapatot alakítsunk ki, amely saját nevelésű és környékbeli játékosokból áll. Az első évben tisztán saját nevelésű játékosokkal a megye I. osztályú bajnokságban 8. helyen végeztünk. 2016 nyarán az MLSZ megszüntette az amatőr szerződéseket, így minden játékos oda igazolt, ahová akart, ahol éppen tíz forinttal többet ígértek neki. Így tőlünk ekkor tízen igazoltak el, különböző okokra (sok edzés, több pénz) hivatkozva. A 2016/2017-es szezonra történő felkészülést 11 játékossal tudtam elkezdeni… Csak az első bajnokira alakult ki a végleges keret, szegedi és Szeged környéki fiatal, tehetséges, dolgozni akaró futballistákból. Az őszi fordulókon egy olyan közösség, olyan csapat kovácsolódott össze, akik okot adtak a reményre, hogy versenyben leszünk a bajnoki címért.  Közben a Magyar Kupában országos főtáblára jutottunk, a legjobb 64 csapat közé, ahol az NB III-s Sárvárt búcsúztattuk. A következő fordulóban a magyar bajnok Videotont kaptuk ellenfélül, ami igazi futballünnepet hozott Makóra, és persze érvényesült a papírforma. A tavaszt hazai pályán ugyan vereséggel kezdtük az akkor listavezető Csongráddal szemben, utána viszont 12 mérkőzést nyertünk zsinórban, s így bajnokok lettünk (kellett ehhez a vetélytárs Csongrád óriási hibája is). Az osztályozón a Nagykanizsát itthon 4-1-re legyőztük, így bár a visszavágón 3500 néző előtt 2-0-ra kikaptunk, feljutottunk az NB III-ba. Alig maradt időnk pihenésre, felkészülésre és a játékoskeret megerősítésére. Ez sajnos meglátszott az őszi szereplésünkön, holott nem kezdtük rosszul a magasabb osztályt. A mélyrepülésünk a 3. forduló után kezdődött, amikor itthon az Iváncsa ellen 2-0-s vezetés után a 90. percben kapott góllal kikaptunk 3-2-re. Ezt követően kilenc vereséget szenvedtünk sorozatban, ami iszonyatos mélységekbe taszította az egyébként is kifacsart játékosokat. Elfogytak a góljaink is: ekkor kezdtünk el foglalkozni a csapattal mentálisan, egy volt játékostársam segítségével, aki ennek a területnek elismert szakembere. A váltás nem ment könnyen, ám az ősz végére a Kispest Honvéd II. elleni hazai mérkőzésen a csapat megszerezte első győzelmét, majd az előrehozott tavaszi fordulóban Vecsésen is nyert. Így 9 ponttal mehettünk pihenni, ami az egész éves fizikailag-hangulatilag-érzelmileg felfokozott igénybevétel miatt igencsak ránk fért. A szünetet kizárólag regenerálódásra, ill. frissítésre használtuk, beleértve ebbe a játékoskeret gyors és tudatos átalakítását is: hét játékostól köszöntünk el, hetet pedig igazoltunk. Januárban integrált mentális állapotfelmérést végeztünk a csapatnál, amit természetesen magamon és edzőkollégámon kezdtünk. Erre épült egy a csapatra és a helyzetünkre adaptált speciális támogatás, ami végigkísérte a tavaszi szezonunkat az igazolásoktól az utolsó mérkőzésünk lefújásáig. Hétről hétre volt kontrollfolyamatunk is, mivel az UTE U16 vezetőedzője hasonló fejlesztést vitt a teljes 2017-18-as szezonban. Ők bajnokok lettek (gratulálunk nekik), mi pedig bennmaradtunk. A folyamatot szakmailag a már említett egykori játékostársam menedzselte, monitoringozta végig. A maximális hosszúságúra hagyott téli pihenő, a tudatos igazolások, és a fenti, sokszor sziszifuszi munka eredményeképp a tavaszi tabellán negyedikek lettünk, 25 szerzett ponttal. Tartása lett a csapatnak, pl. hátrányból öt mérkőzést tudtunk megfordítani, visszahozni, volt, hogy félidei 0:3-ról. Mindenki tudja, hogy a győzelmeknél nem kell jobb motiváció. Nem emlékszem, hogy mostanában NB-s osztályokban ekkora hátrányból bent maradt volna csapat. A fentiek értékét számomra külön emeli, hogy a szezonbeli kereteinket hozzávetőlegesen 50%-ban saját nevelésű játékosok alkották és alkotják, többüknek évekig nevelőedzője voltam. Ilyen pl. Babolek Zoli, Hacker Bence, Kalász Zoli, Rakonczai Zoli, Sirokmán Zoli, Tóth Imi, Tóth Timó, Vajna Martin. Sok esetben volt a kezdőcsapat átlagéletkora 21-22 év. Emiatt külön is jó érzés tölt el, büszke vagyok az elmúlt három év munkájára, de még inkább hálás, mert olyan játékoskerettel értünk el sikereket, akik fiatalok, tehetségesek, akik meg akartak dolgozni a sikerért, akik így utánpótláséveik befejeztével nem kallódtak el.

– Egy ilyen sikeres tavasz után, amikor lendületbe jöttetek, szerintem mindenkit meglep, hogy távozol.

– Nem vagyok megélhetési edző, saját magam dönthettem arról, hogy folytatom-e. A lemondásom legfőbb oka az, hogy az edzői feladatokat már összeegyeztethetlennek láttam a munkámmal, hogy az elmúlt 3 év alatt mentálisan és fizikálisan elfáradtam. Úgy gondolom, azzal segítem leginkább a csapatot, ha átadom másnak az együttes felkészítését, aki új impulzusokat tud adni a fiúknak. Ha pusztán érzelmi alapon döntöttem volna, akkor legalább még 20 évig én lennék a Makó edzője (már ha hagynák, persze), de úgy érzem, azzal becsapnám saját csapatomat, kollégáimat, vezetőimet, szurkolóinkat, de legelőbb saját magamat. Nem hiszek abban, hogy egy edző évről évre mindig meg tud újulni, hogy közben nincs szüksége pihenésre, feltöltődésre. Magyarországon egy edző általában csak akkor áll fel a kispadról, ha küldik, vagy ha már olyan károkat okozott a saját csapatánál, ami általa visszafordíthatatlan, vagy akár végképp menthetetlen. Köszönök mindent: hajrá, Makó!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.