Hírek Kiemelt Makó

Farkas Éva Erzsébet: Minden makói számít

A közösségi élet újjászervezése miatt vállalta a jelöltséget négy évvel ezelőtt, a politika pedig csak addig fontos számára, amíg értékek kifejeződését jelenti. Farkas Éva Erzsébettel, Makó polgármesterével a város fejlesztéséről, a család és a munka viszonyáról, és a politikai harcokról beszélgettünk.

– Miért döntött úgy négy évvel ezelőtt, hogy elindul a polgármester-választáson?

– A legfontosabb fordulópontokat az életemben a családi eseményeinkhez kötöm; házasság, lányunk születése, 20 éves házassági évfordulónk. Szakmai pályafutásomban valóban mérföldkő volt a 2014-es helyi önkormányzati választás. A kampányidőszakban jól felépített, következetes és kemény munka állt mögöttünk, a választás éjszakáján ezzel együtt óriási felelősség nehezedett rám. A jelöltséget a családommal együtt döntöttük el, kollegák, barátok véleményét meghallgatva. Változást szerettem volna. Mindig is aktív tagja voltam a közösségnek, sokat beszéltem az emberekkel és éreztem, hogy sokan hasonlóképpen látják. A választások eredménye nagyon szoros lett, de a makói emberekben – mint kiderült -, valóban benne volt ez a vágy. Ami engem, mint korábbi oktatási intézmény, majd tankerületi vezetőt motivált a változtatásra, hogy azt tapasztaltam, óriási széthúzás, megosztottság volt a közösségekben: intézmények, sportegyesületek, művészeti csoportok között. Nem voltak világmegváltó terveim, az itt élőket szerettem volna szolgálni, s úgy gondoltam, városvezetőként ez ellen például sokat tehetek. Mindannyian azt szeretnénk, ha a város, amelyben élünk, ne csupán egy helységnév legyen a lakcímkártyánkon. Azt szerettem volna, ha az itt élőknek valóban otthont jelent, olyan helyet, ahol jó közösségben élni, ahol jó együtt élni, együtt alkotni, tenni városunkért. Ebben is látok sok pozitív változást.

– Mi volt fontosabb a lelki, közösségi, vagy a városfejlesztési, gazdasági megújulás?

– A kettő elválaszthatatlan egymástól. De elhitetni az egész közösséggel, motivációt adni arra, hogy vannak bennünk olyan lehetőségek, amelyeket esetleg nem engedtek addig kibontakozni, szép és kihívásokkal teli feladatnak bizonyult. Egyes szervezeteket, vállalkozókat támogattak, a többség mégsem erről beszélt, ez 20 év után erőteljesen érződött a városon. Szerettem volna lerombolni azokat a korlátokat, amelyek az elmúlt évtizedekben szépen lassan felépültek közöttünk. Szerettem volna véget vetni a megosztottságnak, az érdektelenségnek, és kihozni azt a kiaknázatlan erőt, amely a makóiak közösségében rejlik. Úgy vélem, meg kell adni minden csoportnak a lehetőséget, hogy megmutassák az egyediségüket, mert minden egyes közösség Makó város közössége.

– A politikai pártok meglehetősen aktívan képviseltetik magukat a városban, akár az MSZP-re, a DK-ra, vagy a Jobbikra gondolunk. Velük hogyan látja az együttműködést?

– Az önkormányzati választás egy nagyon szoros küzdelem volt, a makóiak nagyobb része döntött a változás mellett, de jelentős volt azoknak a száma is, akik a régi úton szerettek volna tovább menni. Ha azonnal mindenben változást akartunk volna elérni, most nem tartanánk itt. Én a képviselőtársaimat is arra bíztatom, hogy találjuk meg az ellenzékiekkel is a közös hangot. De azt nem tudom elfogadni, ha a fejlődést jelentő döntéseket akadályozzák. Ilyen esetben nyilvánvalóan vannak küzdelmeink, de az elsődleges szempont számomra, minden makói polgármestereként az együttműködés, hiszen éppen ez hiányzott a város életéből. Nem tudok azonosulni azzal, ha a pártpolitika ellentéteket vagy széthúzást támogat.

– Az ellenzék megértette, hogy a nagypolitikai cirkuszokat nem kell Makóra hozni, hanem a város fejlődéséért közösen dolgozni?

– Nem minden esetben, voltak olyan, a közösség fejlődéséért hozott döntéseink, amiket nem támogattak, de ezen az úton is elindultunk egy jó irányba. A pártpolitika addig fontos számomra, amíg értékek kifejeződését jelenti. A jelenlegi kormányunk a biztonságra, a gazdaság megerősítésére, a családok védelmére, a gyermekvállalás ösztönzésére, a közösségek megerősítésére és az ország védelmére építi a politikáját. Azt gondolom, hogy Magyarországnak és Makónak ezekre az értékekre és ezekre a törekvésekre van szüksége. Igen, vannak, akik egyfajta klubként kezelik a politikát, ha én fideszes vagyok a másik mszp-s, akkor nekünk utálni, vagy gátolni kellene egymást. De, miért is? A legfontosabb Makó fejlesztése, a városért kell dolgoznunk, nem egymás ellehetetlenítésén.

– Hogyan tudja kezelni a politikai támadásokat, amelyek Ön ellen irányulnak?

– Túl sok olyan támadás, ami a személyemet érte szerencsére nem volt. Ilyen helyzetekben igyekszem ezt nem támadásként megélni, hanem azt figyelni, mi van a „támadó” szándéka mögött. Mi az a rosszindulat, harag vagy akár gyűlölet, ami a konfliktus mögött van, és ezen hogyan tudok változtatni, segíteni.

– Többek között a fürdő beruházás kapcsán is voltak viták, mi támasztja alá a fejlesztést? Megéri ebbe fektetni?

– 2015-ben, amikor a gazdasági programunkat összeállítottuk, egyértelművé vált, hogy Makónak a kitörési pontja nem más, mint a turizmus. Van egy olyan építészeti örökségünk, amely az országban egyedülálló, sehol sem bír ekkora jelentőséggel. A Makovecz-örökség Makó sármja, egyedisége, ami vonzza a turistákat. Az egyediség pedig mindig fejlődést, fejlesztést kíván. A Hagymatikum beruházásánál a kivitelezési tervek kormányhatározat szerinti módosításának végén vagyunk, de már most lehet látni, mennyi új szolgáltatás indult meg a városban. Az elmúlt három évben a turizmushoz köthető szálláshelyek több mint duplájára növekedtek, a vendégéjszakák száma hatalmasat ugrott. A turizmus fejlesztése tehát nemcsak városképi jelentőségű, vagy városmarketing szempontból fontos kérdés számomra, hanem elsődlegesen a helyi gazdaság megerősítése, fejlesztése miatt.

– Vannak azonban rossz állapotban örökölt épületek is, például a Csipkesor, vagy a Bérpalota, utóbbiról különösen sokat beszélnek a makóiak. Ezek megújulása is sorra kerülhet valamikor?

– Egy ekkora méretű városnak a lehetőségei korlátozottak, fejlesztéseknél elsősorban uniós, vagy állami forrásokra támaszkodhatunk. A Csipkesornál most ott tudunk fejlesztést megvalósítani, ami száz százalékban önkormányzati tulajdonban van, az alsó szinten lévő üzletsoroknál, illetve az előtte lévő korzórészen. Így a „zöldmezős” beruházás gazdaságélénkítés mellett városképi megújulást is fog adni. Szeretnénk, ha a most felújításra kerülő üres üzlethelyiségekben helyi kézművesek, iparosok is megmutatkozhatnának, ami szintén a makói értékeket erősíti. A Bérpalota nagyon szorosan kötődik a belváros rehabilitációjához, a Magyar Turisztikai Ügynökséggel is voltak egyeztetések az épületről. Egyelőre sem uniós, sem hazai forrást a felújítására nem találtunk, de bízom abban, hogy a közeljövőben megtaláljuk a tulajdonosokkal a megfelelő utat. Első lépésként felmérjük a felújítás mértékének szükségességét. Bízom benne, hogy az augusztus végi testületi ülésen már koncepció terv bemutatására kerülhet sor. Hosszú időt vett igénybe, hogy a társasházaknál is, ahogyan az önkormányzati bérlakások többségénél, rendezzük a szerződéses viszonyokat.

– Egy új Makovecz-épülettel is gazdagodik a város, egyre közelebb van a könyvtár elkészülése. Ott hogyan állnak a munkálatok?

– 2019 tavaszára várjuk a kivitelezés befejezését, az épület városunk közösségének történő átadása méltó megünneplése lesz Makó újratelepítésének 320. évfordulója alkalmából. A kultúra és a civil szervezetek, közösségi élet központjának szánjuk ezt az épületet. A kivitelezési munkák a könyvtár épületénél ütemterv szerint haladnak, a belső gépészeti, elektromos hálózati, falfelületi kezelések, burkolások folyamatai indultak meg. A Deák Ferenc utca rehabilitációjánál a közüzemi szolgáltatók engedélyeztetései, módosításai a vártnál hosszabb időt vettek igénybe, sajnos alvállalkozói váltásokra is sor került, amely sokszor megakasztotta az ottani munkálatokat.

– Egy ekkora város polgármesterének lenni még akkor is nagy munka, ha kevesebb fejlesztés van. Mennyire borult fel ettől az élete?

– Előre tervezni nehezebb, mint korábban intézményvezetőként, hiszen napi szinten változhatnak a programok, főként a fejlesztésekkel kapcsolatos vidéki egyeztetések miatt. Ezek boríthatják a heti programtervet. A férjem mögött is tíz éves vezetői szolgálat van, Ő most kíván ebben változtatni. A munkámra én is szolgálatként tekintek. Részben megtanultuk kezelni ezt a helyzetet, részben pedig folyamatosan tanuljuk. Talán az egyik legfontosabb alapelvünk ebben az, hogy bármilyen szolgálatban vagyunk, tegyünk meg mindent mindenkiért a lehetőségeinkhez mérten, de meghatározott keretek között. Ez pedig vonatkozik az idő-, erkölcsi keretekre, és a jogi, társadalmi felelősségvállalásra is. A felelősségben pedig az is benne van, hogy van családom, édesanya vagyok 19 éve és feleség, házastárs 28 éve. Minőségi időt kell szánjunk egymásra. S ebből valóban kevesebb jutott az utóbbi időben, de az igyekezetünk továbbra is töretlen.

– Közel 30 év után hogy látja, mi a jó házasság titka?

– Ez nagyon összetett kérdés, és minden házasságnak más a titka. A mi szövetségünk titka részben talán abban rejlik, hogy mindig teret adtunk az érzelmeinknek. Engedjük egymásnak megélni minden érzelmünket, legyen az öröm, bánat, fájdalom, vagy akár harag. Támaszai voltunk és vagyunk egymásnak abban is, hogy az egyéni kiteljesedéseink, vágyaink is érvényesüljenek, valamint ahogy említettem, az együtt töltött idő valóban minőségi idő legyen, a társnak ajándékozott idő.

– Vannak helyzetek, amikor azt mondja, hogy most a család az első?

– A hétköznapokon a kora reggeli időszak szent és sérthetetlen, ilyenkor van egy sajátos családi együttlétünk. Ehhez ragaszkodunk. Fontos, hogy mindannyian megoszthassuk a napi, heti eseményeket is, mindazt, ami történik bennünk; problémáinkat, örömeinket, sikereinket, kudarcainkat. Egy héten legalább egy hosszabb közös estét együtt töltünk, illetve havonta egy napot valahová elutazunk. Nagyon szeretjük a komolyzenét, a komolyzenei koncertélményt, ez nagymértékben feltölt bennünket, a családi élményt, az összetartozást erősíti bennünk; vagy egy napra elmegyünk a hegyekbe és ott túrázunk.

– Van olyan alkalom is, amikor több napra el tudnak menni valahová?

– Természetesen. Elhatároztam, hogy minden évben legalább két alkalommal egy hét szabadságot a hosszabb családi pihenésre szánok, illetve egyéni feltöltődésre, mert az is szükséges, hogy az ember átgondolja mi az, amit addig elvégzett és megtervezze az előtte lévő időszakot.

– A lánya éppen idén érettségizett, a mostani időszak egybeesik az ő felnőtté válásával. Hogyan tudta megoldani, hogy mellette legyen, mint édesanya?

– Az általános iskolai tanulmányaiban elsősorban az intellektuális fejlődésében számított a támogatásunkra, versenyfelkészítéseiben, különböző tanulmányaiban segítettük. Néhány évvel ezelőtt fontosabbá vált számára, hogy érzelmi támaszai legyünk, és igényelte, hogy hetente legalább egy délutánt együtt töltsünk, csak ráfigyeljünk.

Milyen pályára készül? Esetleg politikus lesz?

– A kínai-magyar kapcsolatok lehetőségeit szeretné tanulmányozni. Angol és kínai nyelvből van nyelvvizsgája. Több alkalommal utazott ösztöndíj keretében nyári egyetemre Kínába. Ha felvételt és támogatást nyer külföldi egyetemi ösztöndíjra, a következő években ott szeretné folytatni a tanulmányait. De mindenféleképpen hazajön, ezt megígérte. Ha ebben az ütemben folytatjuk a munkát, egy új Makó fogja itthon várni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.