A 24 éves Hegyi Noel nemcsak a kézilabdapályán, hanem a játéktér mellől is bizonyít immáron két és fél éve. A sportoló edzői irányítása alatt a Makó KC ifjúsági csapata megnyerte a bajnokságot is.

 

– Miért pont a kézilabdát választottad? Milyen poszton játszol?

– Igazából focival kezdődött az egész sportszeretet, közel 10 évig űztem azt Szentesen. Aztán megszeretették velem a kézilabdát és utána ez már adott volt. Irányítóként és szélsőként játszok.

– Hogy kerültél Szentesről Makóra?

– Orosházán volt egy kis kitérőm, ott is játszottam, majd az egyik ismerősöm – aki szintén szentesi –, Jártass Tamás elhívott Makóra és biztosította a feltételeket, hogy ide tudjak költözni. Amikor ide igazoltam, akkor már a felnőtt csapatban játszottam.

– Hogyan lettél edző?

– Már egészen fiatalon tudtam, hogy edzősködni szeretnék, illetve gyerekekkel foglalkozni. Makón tudták, hogy nekem megvan az edzői képesítésem. Először megkaptam az U11-es lányokat, majd az U13-as csapatot is vittem és utána kerültem át a fiúkhoz. Jelenleg az ifikkel és az OSB fiatalokkal foglalkozok.

– Említetted, hogy már egész fiatalon tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni. Milyen volt, amikor bele is cseppentél?

– Az elején nagyon fura volt, mivel máshogy kellett hozzájuk szólni, az teljesen más miliő. Most már két és fél éve csinálom és őszintén megmondom, nagyon szeretem. Remélem, a visszajelzések alapján ők is szeretnek engem.

– Hogyan tudnád az idei szezont értékelni?

– Őszinte leszek: az év elején nem gondoltam, hogy az ificsapattal egy ilyen szuper eredményt érünk el. Reménykedtem, úgy éreztem, a játékoskeretünk megvolt hozzá, de amikor elkezdődött a bajnokság, az első két meccs után már lehetett látni, hogy ezek a srácok bármit megtesznek azért, hogy megnyerjék a bajnokságot. Látszott rajtuk, hogy céltudatosan mennek fel minden mérkőzésen a pályára, így nem is tudtam más elképzelni, hogy ne legyenek bajnokok.

– Hány ponttal nyertétek meg a bajnokságot?

– Ez jó kérdés, talán 40-41 pontunk lett. Egy vereségünk volt, de az is csak egy góllal: a Kiskőrös csapatától kaptunk ki, akik a másodikak lettek és pontegyenlőséggel, de az egymás elleni különbséggel mi lettünk a bajnokok.

– A fiúk mit szóltak, amikor átvehették a győzelemért járó serleget, érmeket?

– Borzasztóan örültek. Tényleg minden játékos, minden mérkőzésen úgy lépett a pályára, hogy csak a serleg és az érem volt a szemük előtt. Nagyon boldogok voltak és úgy gondolom, meg is érdemelték.

– Most merre tovább, mi a cél?

– Egy harmadosztályú ificsapatról beszélünk és ezzel, hogy megnyertük a bajnokságot, feljutottunk a másodosztályba. Most a vezetőségtől és a játékosoktól függ, mi lesz a jövőben. Szerintem ez még a jövő héten eldől, hogy elindulunk-e a magasabb osztályban, vagy maradunk.

És a te karriered szempontjából mit szeretnél?

– Megmondom őszintén, nagyon szeretnék Makón maradni, de ezért elég sok dolognak össze kell állni, hogy megtörténjen. Majd látjuk, mit hoz a jövő.

– Ha már kézilabda: van-e kedvenc csapatod, és ha igen, kik?

– Magyarországon belül a Veszprémmel szimpatizálok, külföldi viszonylatban pedig a Barcelonát kedvelem.

– Milyen célokat tűztél ki magad elé?

– A kézilabdával és az edzősködéssel szeretnék foglalkozni. Tudom, hogy még rengeteget kell tanulnom, mert nagyon fiatal vagyok. Minél többet tanulok, annál jobb helyre kerülhetek.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest