Hírek Kiemelt Makó

Zeitler: a makói Jobbikon belül nincs pozícióharc

Tisztújítás előtt áll a makói szervezet is, az önkormányzati képviselő szerint azonban minden kérdést kulturáltan meg tudnak beszélni. Zeitler Ádám a néppártosodás híve volt korábban is, és az is marad, de a küldöttek Makóról sem ugyanarra az elnökjelöltre szavaztak.

– Lázár János a tegnapi testületi ülésen vett részt Makón, az egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a képviselők közötti széthúzás a legdrágább egy településnek. Erről mi a véleménye?

– Teljes mértékben tudok ezzel azonosulni, bár a képviselő úr úgy fogalmazott, hogy most nincs itt az ideje a politikai pankrációnak, az önkormányzati választásig dolgozni kell, én ennél tovább megyek, ahogy a hozzászólásomban is jeleztem, vannak olyan politikai kultúrák, ahol a konfliktuskeresés helyett konszenzuskeresés van. Én is a konszenzust keresném inkább, így ebben egyetértünk. Sok olyan pont volt a korábbi városvezetéssel, és a mostanival is, amivel egyet tudunk érteni. Korábban is sokkal szívesebben beszéltem volna erről, mint hogy a testületi ülésen arról vitatkozzak, hogy Vona Gábor akar betelepíteni muszlimokat vagy nem. Nyilván ez a kampánynak a csatazaja volt, de túl vagyunk a választáson, most már lehet értelmes dolgokkal foglalkozni. Ellenzéki képviselő vagyok, a Jobbik egy ellenzéki párt, meg fogjuk fogalmazni a kritikákat, de törekszünk rá a jövőben is, hogy ezeket kulturáltan mondjuk el.

–  Mucsi Tamás (DK) mostanában többször is egyeztetett az alpolgármesterrel, közös sajtótájékoztatót is tartottak. Önnel is voltak hasonló megbeszélések a város ügyeiről?

– Persze, a polgármester asszony is meghívta az ellenzéki képviselőket megbeszélésre nemrég, de én ugye benne voltam a Návay-bizottságban is annak idején. Én képviselő testületi tagként azért többet tudok egyeztetni a városvezetéssel, mint Mucsi Tamás, aki nem tagja a képviselő testületnek. Alpolgármester úrral is körülbelül két hete másfél-két órát beszélgettünk. Emberileg nincs köztünk ellentét, pártpolitikai témákban nem értünk egyet, de a városfejlesztésben számos kérdésben igen.

– Sok fejlesztés van most a városban folyamatban, az egyik legjobban várt a fürdő. Milyen szerepe van ön szerint a Hagymatikumnak és a fejlesztésének Makó életében?

– Kiemelt szerepe van, ez biztos. Annak idején, amikor a Buzás-éra alatt elindult a fejlesztés, akkor mi szkeptikusak voltunk, a 2014-es programunk is inkább a mezőgazdaság irányába történtő fejlesztéseket támogatta. De be kell látni, hogy ez egy jó húzás volt, még ha kockázatos is. Biztos, hogy van jövője a turizmusnak a városban, azt azonban hozzá kell tenni, hogy több attrakció kell. Nem feltétlenül drága dolgok, ott van például az a légoltalmi pince, amit a Szirbik Miklós Egyesülettel is megmutattunk a Makovecz téren. Azt nyáron ki lehetne nyitni, lehetne reklámozni, szerintem szívesen megnéznék a turisták, nem is biztos, hogy rendbe kell lenni, pont olyan állapotban jó ahogy van. Ez egy olyan plusz dolog, ahol el lehet tölteni még egy órát. Ilyenből kell sok olyan dolgot összeszedni, ami miatt itt maradnak akár egy egész hétre. Kell szálláshely is, de olyan dolgok is, ami miatt itt maradnak. A Ford Múzeum is jó ötlet amit Marosvári Attila képviselőtársam mondott, ha nem is nagy méretben de legalább olyan modelleket vásárolni néhányat, amiben Galamb József keze munkája benne van.

– Most indult a járdaprogram, amiről ugye tudjuk, hogy több pénz van rá, mint tavaly, mégis sokan csak a kimaradó utcákat vetik fel. Nyilván mindenki arra vágyik, hogy minél gyorsabb ütemben haladjon a program, de ezt mennyire reális elvárás a lakosság részéről?

– A város költségvetési egyensúlyát azért tartani kell, ahogy a számokból látszik, a költségvetés most jó állapotban van. Ez tény, azért mert én az ellenzéki oldalon ülök, nem lehet azt mondani, hogy nem így van. De az egyensúlyra figyelni kell, főleg úgy, hogy ennyi fejlesztés van előttünk, amihez bármikor előfordulhat, hogy tenni kell hozzá pénzt. A járdaprogram szerintem jó, hogy tömbösítve van, nagyon fontos munka volt, hogy fel van mérve az összes amit még meg kell csinálni. Így látjuk magunk előtt, hogy mennyi munka van még. Persze a lakók azt szeretnék, ha a saját járdájuk lenne az első, de ahogy jártam jó néhány helyen az országban, azért el kell mondani, hogy nálunk sokkal több utca van felújítva ilyen szempontból mint máshol. Ez persze nem azt jelenti, hogy fel kell tenni a kezünket és nem kell ezzel foglalkozni, de a költségvetési egyensúlyhoz tartani kell magunkat, és szépen folyamatosan, amit a város elbír, azokat megújítani. Nekem a Bajcsy-lakótelephez van a legtöbb kötődésem, onnan kerestek meg a legtöbben, hol szeretnének még normális járdát, jelzem ezt az önkormányzat felé, ha jól láttam akkor idén sem kerül sorra, de reméljük, hogy nem kell várni rá sokat.

– Június 4-én lesz a Trianoni békediktátum évfordulója, 1920-ban Magyarország elvesztette a területének két harmadát. Sokat beszélünk róla, de talán nem eleget. Erről mi a véleménye?

– Én történészként is tudok ehhez viszonyulni, már középiskolás koromban az első kutatásom is erről szólt, hogy milyen gazdasági és társadalmi hatással volt Makóra ez. Óriási hatása volt, Makó a nagy Magyarország közepén feküdt, most a határ szélén van. Ez a fekvés például a kommunista időszakban azt jelentette, hogy nem fejlesztették annyira, mint az ország belső részeit. A hagymának a felvevői piaca miatt gazdaságilag is érintette a várost, a közlekedési útvonalak elapadása szintén. Igaz, hogy Makó csak 1950-ben veszítette el a megyeszékhely rangot, de maga a központi funkció már a döntést követően gyengült. Most azt kell látni, hogy az Európai integrációnak köszönhetően ezeket a határokat át tudjuk hidalni, ha a turizmusra visszautalunk, Romániából és Szerbiából tudunk turistákat vonzani, le tudjuk küzdeni ezeket a mesterségesen felállított határokat. Csanád vármegyének a kultuszát eddig nem nagyon ápolta a város, pedig ez mégis csak egy ezer éves vármegye. Ezt Makónak kell kezdeményezni, mert Hódmezővásárhely vagy Szeged nem fogja.

– Lázár János a testületi ülésen azt mondta, hogy a minél hamarabb el kellene kezdeni ebben tudatosan gondolkodni a száz éves évfordulóhoz kapcsolódóan.  Ebben szívesen részt venne?

– Persze, ha van rá igény, a szakmai vagy egyéni véleményemmel is szívesen segítek, ahogyan a Návay-emlékév kapcsán is.

– Kiszomboron már konkrét ötlet is felvetődött, egy Torontál-központot szeretnének. Ennek ön szerint van létjogosultsága?

– Turizmus szempontjából biztosan, annyi féle kiállítóhelyet csináltak már az országban, miért ne lehetne egy ilyen is. Nemrég voltam Keszthelyen, az például nagyon tetszett, ott a belvárosban egy épületet átalakítottak, hogy bemutassák az arisztokraták utazási szokásait a XIX. század végén. Ez például egy olyan téma, ami nem hétköznapi. Az egyik legpozitívabb múzeumi élményem az elmúlt időszakból. Ha jól ki van találva valami, kicsit interaktívvá van téve, akkor mennek oda a látogatók. Annak nem látom sok értelmét, hogy csinálunk egy kiállító helyet, vannak táblák, el lehet olvasni, kirakunk pár képet meg emléktárgyat és várjuk, hogy jöjjenek oda látogatók.

– A választások után is sokat beszélnek a Jobbikról, de ezen nem igazán kellemes hírek a párt számára. Toroczkai László is többször volt itt, közös fórumok voltak, most összetűzésbe került a pártvezetéssel. Hogyan látják mindezt Makóról?

– A párt jövőjével kapcsolatban nem egyezik Toroczkai László és a vezetés véleménye, ezt ő többször is elmondta. Én ott voltam a kongresszuson is, meghallgattam mindkét elnökjelöltet. Nem titkolom, hogy én a néppárti vonalat támogattam eddig is, én azt szoktam mondani, hogy nekem nem volt hová néppártosodjak, eredetileg is az voltam, 2013-tól kezdve. Továbbra is ezt tudom támogatni. Az sem titok, hogy én 2013 őszén Sneider Tamásnak gyakornoka voltam az országgyűlésban. Egyértelmű volt számomra, hogy én a Sneider féle vonalat támogatom. Számomra is kérdés, hogy ez hová fog vezetni, most az látszik, hogy távozni fognak azok személyek, akik a Toroczkai-Dúró féle vonalat támogatják. Hogy önálló párttá alakulnak, vagy maradnak a platformnál, és nem is biztos, hogy távoznak a pártból, ez kérdés. Az biztos, hogy nincs jó hatással a Jobbikra sem rövid, sem hosszú távon egy „MSZP-effektus”, ha a pártnak a különböző erői egymás ellen harcolnak. Helyben és választókerületi szinten azt tapasztalom, hogy ha van valami véleménykülönbség, azt normálisan meg tudjuk vitatni. Itt sem volt teljes az egyetértés, a választási vereség sokként érte a pártot, de helyben meg tudjuk beszélni kulturáltan a vitákat. Makón sem volt a taggyűlés teljesen egységes abban, hogy milyen irányba kellene menni, nem titok, hogy a három küldöttből nem mindannyian szavaztunk egy irányba.

– A tagságot egyébként élénken foglalkoztatja ez a kérdés?

– Párbeszéd van, beszélgettünk róla a kongresszus előtt és után is. A hétvégén helyi tisztújítás van, ahol megint többen össze tudunk ülni. Ha van kérdés, engem bármikor kereshetnek. Tehát természetesen foglalkoztatja a tagságot, mégis csak egy olyan közösség, ami már viszonylag régóta együtt van, most azt látják, hogy a közösségen belül vannak feszültségek. De én abban bízom, hogy ez rövid távon megoldódik, aztán lehet koncentrálni a feladatokra, mert jövőre lesz két választás, amire fel kell készülni.

– A helyi tisztújításra lehet valamilyen hatással ez a feszültség?

– Nem hinném. Nyilván a tagok döntik el, hogy milyen irányba mennek, de nincsen pozícióharc a makói Jobbikon belül. Eddig nagyon sok alelnök volt, aminek nem volt túl sok értelme, most valószínűleg egy, vagy két alelnök várható. Annyi, hogy én most nem vállalok helyben pozíciót, választókerületi szinten szeretném folytatni, arra viszont majd pályázni kell, az országos elnökség dönt, helyben pedig a taggyűlés választ.

– Említette, hogy ön a néppártosodás híve, de ezt csak Sneider Tamással lehetett elképzelni? Toroczkai nagyon a radikális vonalra lett elkönyvelve, holott Ásotthalom polgármestereként sokkal visszafogottabb lett.

– Ez egy jó kérdés, hogy melyikük milyen vonalat vitt volna, most a Sneider Tamás féle fog kiderülni. Én, amikor ezt a kérdést megvizsgáltam, akkor a Sneider-féle koncepciónál láttam azt jobban biztosítva, hogy a néppártosodás maradni fog. Én úgy fogalmaztam ezt meg, hogy most nagyon viharos vizeken hajózunk, egy olyan, nyugodt hajóskapitányra van szükség, aki ezen átvezeti a pártot, azután lehet azon vitatkozni, hogy ki milyen irányba viszi tovább. Én úgy láttam, hogy ez a nyugodt hajóskapitány Sneider Tamás lenne.

– A Jobbik célja most egyértelműen ezt az időszakot lezárni, és építkezni tovább. Ennek a célnak az eléréséhez ön szerint beleférnek olyan drasztikus eszközök, mint például Dúró Dóra kizárása a frakcióból?

– Nem tudom, hogy annak mi lehetett a hátterében a bizalomvesztésen túl, nem ültem ott, de szerintem az a kérdés ilyenkor. hogy ha egymásban nem bízunk meg, és nem tudunk a hétköznapi munkában normálisan viszonyulni egymáshoz, akkor ezeket a problémákat kár elnyomni, jobb ha külön válnak az utak.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.