Kiemelt Makó színes

Akiknél mindig bűntény van a terítéken

Közel nyolc esztendeje működik hazánkban egy társulat, amely olasz színházi hagyományokat ápol. A Gyilkosság a vacsorán elnevezésű programjukon a véletlenszerűen összeállított asztaltársaságok nyomozócsoportokká alakulnak, és úgy oldanak meg egy rejtélyes bűnügyet, hogy közben csodás étkeket fogyasztanak. A makói Grand Hotel Gloriusban már három nagy sikerű előadást tartott a titokzatos csapat, amely most vállalkozott egy beszélgetésre.

ny fő alkotja a társulatot és milyen készségekkel kell rendelkezniük a tagoknak?

Csapatunk jelenleg 15-17 főből áll. Ez nem egy állandó társulat, hisz ma már kőszínházaknál is egyre nehezebben lehet erről beszélni. A társaság nagy része szabadúszóként dolgozik, és ez is egyfajta színházi tapasztalat nekik a megszokott kőszínházi vagy független előadások mellett. Ennek műfaja abban különbözik, hogy itt nincs egy úgynevezett fal a színész és közönség között, mivel az előadás az asztalok között zajlik, közvetlenül a néző mellett és között, ezáltal egy közvetlen közeget teremt, amely az interakciót erősíti. Ebből kifolyólag pedig szükség van improvizatív készségre a színészek részéről, hiszen a néző bármikor kérdezhet, közbeszólhat. Erre a színészeknek helyben kell tudniuk reagálniuk, miközben szerepben maradnak. Ezt persze nagyon élvezik, és emiatt két előadás sem egyforma, hisz ahány néző, annyi reakció és más-más teória születik az előadások végén.

Kíváncsi vagyok arra, hogyan látják, mi a műfaj sikerének a titka?

Ezt a kérdést több szempontból is megvizsgáltuk, amikor elkezdtük bevezetni, mert alapvetően ez egy olasz kezdeményezés. Milánóból ered, ott mutatták be először, ezt pár évvel később volt szerencsém látni. Nagyon megfogott az előadás varázsa már az első perctől kezdve. A színészek közelsége, közvetlensége, a nézők nyitottsága és aktivitása az előadás alatt, mindezt egy nagy közösségi vacsora köré építve. Fantasztikus élmény volt ezt megtapasztalni. Amikor hazajöttem, nem volt kérdés, hogy ezt szeretném itthon is megvalósítani, viszont figyelembe kellett vennünk a kulturális különbséget. Hisz köztudottan az olaszok egy nagyon nyitott, közvetlen társadalom, akik szívesen eljárnak vacsorázni esténként, szeretik azt hosszan kiélvezni, majd a végén egy jó presszóval megkoronázni.  Ennek itthon kevésbé van meg a kultúrája, de ettől függetlenül azt gondoltuk, ezzel a műfajjal talán sikerül jobban becsempészni a hétköznapjainkba ezt a mentalitást. Azt gondolom ez sikerült, vagy legalábbis jó úton haladunk. Amit én kint tapasztaltam, pontosan abban látom itthon is a műfaj sikerének a titkát.

Mi vonzza meglátásuk szerint a vendégeket, az interaktivitás lehetősége, a komplex élmény, a spontaneitás vagy más?

Ha ezek közül kellene választanom, leginkább a komplex élményre szavaznék. Aki először vesz részt egy ilyen előadáson, nem is igazán tudja, mire számítson, sőt, általában az interaktivitástól kicsit tartanak is. Persze később rájönnek, hogy nincs miért, sőt, jobban belerázódnak, mint gondolták volna. Mégis izgatja őket ez a műfaj, mert vagy hallottak már róla és kíváncsiak, vagy csak keresnek valami új élményt, amit kipróbálhatnak. Ezért is lett ez a szlogenünk, ami szintén az élményre helyezi a hangsúlyt: Kóstoljon bele egy rendhagyó színházi élménybe!

Megosztanának egy vicces vagy meghökkentő tapasztalatot, amit vacsoraszínházi előadás közben átéltek?

Rengeteg ilyet tudnánk mesélni. Sokszor, amikor utazunk vidéki előadásra, az autóban felelevenítjük ezeket a jeleneteket, melyek órákig kitartanak. Inkább mesélek egy olyat, ami egyszerre volt meghökkentő és vicces. Tekintve a krimi műfaji sajátosságát, a pisztoly előbb vagy utóbb előkerül, és amikor ez megtörténik, általában el is dördül. Előadás előtt mindig ki szoktuk próbálni a kellék pisztolyt, hogy működik-e. Viszont egyszer előfordult, hogy a próba és az éles jelenet között adta meg magát, és az adott pillanatban nem szólalt meg, csak üresben kattant annyit, ahányszor a színész próbálkozott. Ez olyan, amikor a filmekben kifogy a töltény. A különbség az, hogy a filmben így van megírva a jelenet, viszont nálunk nem, azaz rögtönöznie kellett a színészeknek, mely egy igen abszurd és vicces “verekedésbe” fulladt, persze tökéletesen megoldva a jelenet kimenetelét. Azt hiszem, ez a történet szerepel az első helyen, amit akárhányszor mesélünk el, mindig nagyon jókat derülünk rajta.

Szokott-e a társulat a fellépéseken kívül közös programokat szervezni, például együtt vacsorázni (bűntény nélkül)?

Persze, kb félévente tartunk egy közös eseményt, ahol összejövünk, sztorizunk, ötletelünk és ilyenkor végre nem csak a nézők, hanem mi is eszünk-iszunk.

A társulat Makón május 11-én, pénteken és május 12-én, szombaton este lép fel egy-egy darabbal a Grand Hotel Gloriusban. Jegyek mindkét előadásra még korlátozott számban kaphatók. Érdeklődni a szálloda recepcióján lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.