Blog Szekeres Anna

Pénzünkre mennek…

Meg az idegeinkre, az időnkkel és a türelmünkkel játszanak. Ügynökök, aktivisták, rejtett szám alól hívogatók, adategyeztetők, akik mind a javunkat akarják. Vagy mégsem?

Egyik ismerősöm nemrég majdnem adathalász kísérlet áldozata lett. Köszönhetően jóhiszeműségének és segítségének, majdnem kiadott olyan személyes adatokat, amelyekkel valószínűleg a szorgalmasan összegyűjtött tartalékaira mentek volna rá a legkevésbé sem naiv „adategyeztetők”. Számos tanulsága van az ügynek, amely bankkártya letiltással és rendőrségi bejelentéssel zárult. Lehet mondani, hogy nem szabad hiszékenynek lenni, meg nem árt az óvatosság, és biztos mindenki most azt gondolja, vele ilyen nem eshet meg, de elárulom, akivel történt, is a túlzott bizalmatlanságáról ismert.

Tehát lehet bárki figyelmetlen, fáradt, elfoglalt – ezzel nincs is gond. A probléma ott van, hogy ezt bármikor kihasználhatják mások. Hogy arra késztetnek bennünket, aggódjunk, zárkózzunk be, mindig mindennel legyen fenntartásunk, ne higgyünk el semmit, mert ráfázhatunk. (Nekem mondjuk felfoghatatlan az is, hogy mások csalással, hazudozással, megnyerő stílus mögé bújtatva és kitervelten foglalkoznak mások átejtésével, mondjuk, hogy ez a „foglalkozásuk”.)

 Persze, vannak technikák, amiket alkalmazhatunk: ne vegyünk fel rejtett szám alóli hívásokat, ismeretlen számokat, senkinek ne adjunk ki adatokat, titkosítsunk, ne alkalmazzunk ezt-meg azt, ne vásároljunk így meg úgy…Ezzel nyilván a saját életterünket korlátozzuk, miközben elvileg a korlátlan lehetőségek és a nagy szabadság világában élünk. A személyes kapcsolatok háttérbe szorultak, pedig épp ezek, amik biztonságot és bizalmat adnak. Ezért értem meg pl. a szüleim korosztályát, akik még ezen szocializálódtak, ám már alkalmazkodniuk is kell valamelyest az új idők kihívásaihoz. Ők a legveszélyeztetettebb, de, amint látom, bárki, bármikor áldozatául eshet csalásnak. Nem vagyunk többségében a gazságokra felkészülve és szerencsére még a lelki alkatunk is olyan, hogy inkább jóindulattal és segítőkészen állunk mások kéréseihez. Viszont, ha kiderül, hogy be akartak csapni bennünket, akkor utólag bosszankodhatunk, magunkat hibáztathatjuk vagy megszégyenítve is érezhetjük magunkat a naivitásunk miatt. Pedig csak normálisak akartunk lenni, miközben a világ egyre kevésbé az körülöttünk.

 Hasonlóan mérgesítő kategória az ügynököké, akik bár jó szándékkal, de olykor marhára idegesítők tudnak lenni telefonon és szemtől-szemben is. Velem már előfordult, hogy könnyebben szabaduljak, meg jó fej legyek, lehetőséget adtam a személyes találkozásra. Utána viszont még én éreztem magam kellemetlenül, hogy mégsem akarom a terméket, a biztosítást, vagy a nagyszerű lehetőséget. (Más probléma, de választási időszakban meg alig mertem felvenni a vonalas telefont, mert majdnem biztos volt, hogy egy géphanggal fogok „beszélgetni”. Ez odáig fajult, hogy amikor tényleg fontos ügyben kerestek, miután rutinból nem szólaltam meg, egy kissé furának tetszettem másnak.)

Persze, a jó szándék fontos. De nem árt a józan ész sem.

Mindig van, aki egy gondolattal előttünk jár.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.