Blog Szekeres Anna

Világ rendje

Valaki elment és valaki jönni fog. Közben meg csak gondolkodunk az élet nagy dolgairól.

Egyik délelőtt egy ismerős váratlan haláláról kaptam hírt. Megdöbbentett és szomorúsággal töltött el a történés és a szerdám gondolatai mindig vissza-visszatértek az eseményhez. Egészen estig, amikor egy barátnőm nagy bejelentést tett, miszerint párjával az álmuk teljesül és kisbabájuk lesz. Vég és kezdet, egymástól függetlenül és megkavarodva a napszakokkal keretezte azt a dátumot. Nem volt semmi összefüggés a két család közt, a kapcsolódás pontja csak én voltam, meg a gondolataim.

Ugyanaz az az átlagos hétköznap valakinek örökre mély fájdalom, másnak mennyei boldogság. Láthatatlan szál ez, mert végtelenül sok ember élete köthető ilyen alapon össze, amiről nem tudunk, és amivel nem foglalkozunk. Mert úgy tűnhet, nincs közünk másokhoz, de pont az ilyenek bizonyítják, hogy valahol mégis minden mindennel összefügg. Én pont elcsíptem egy ilyen összefüggést. Mind a két eset váratlanul következett be, úgy, hogy a szereplők nem számítottak rá, tehát egyenlő esélyekkel indult a reggel.

Vagyis minden napunk lehet sorsdöntő az életünkben. De ez csak utána derül ki, előre nem tudhatjuk biztosan. Tehát, nem mindegy hogyan élünk, mit teszünk, vagy mit nem cselekszünk meg. Gyermekkorom pap bácsija mindig mondta, este adjunk hálát a jóért, ami történt, a rosszat meg minél hamarabb javítsuk ki. Amíg van lehetőségünk.

Mert nem mindig rajtunk múlnak a dolgok, még a legjobb szándékunk ellenére sem. Egyszer a biztos bukást elkerülve, nem akartam bemenni vizsgázni, pedig tanultam. Az őrület határán kaptam az információt, hogy elég, ha minden tőlem telhetőt megtettem, a többi nem az én ügyem. Végül sikerült átmennem. Tehát el kell fogadni, hogy minden bekövetkezik, akkor és úgy, ahogy kell.

Mert mindennek van ideje. És jó, hogy erről csak ennyit tudunk, és nem tudjuk befolyásolni, bár szeretnénk. Hiába gondoljuk azt, hogy mi lenne jó. Nincs ránk bízva és ebben van valami megnyugtató. Hogy maradtak dolgok, ami fölött nincs hatalmunk és nem is lesz soha. Titok marad mindig.

Ám mindennek van értelme, miért akkor és úgy történt meg. Csak lehet, nem ismerjük fel és talán mi nem is fogjuk. Viszont szerencsések vagyunk, ha megérünk valamit abból, ami zajlik bennünk és körülöttünk.

Másnap új nap indul, még akkor is, ha mi ezt nem szeretnénk, és akkor is, ha azt kívánjuk, tartson mindig a ma. Vagyis a rossz is, és a jó is elmúlik. Közhely, de pont az élet a bizonyítéka annak, hogy semmi sem tart örökké.

Egy nagy folyamat része vagyunk, voltak előttünk és lesznek utánunk.

De itt vagyunk a mostban, a miénk minden pillanat.

És kezdettől a végig nagyon nem mindegy, közben mi történik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.