Hírek Kiemelt Makó Térség

Rója István: én a választók felé vállalok kötelezettséget

A JAG volt igazgatója szerint egy országgyűlési képviselő elsősorban a területét képviseli a törvényhozásban, mint a kormányt a parlamentben, még kevésbé egy pártot. Egyszerű, közérthető, világos beszéddel állítaná maga mellé a kormányváltást akaró választókat.

Nagy Szabolcs – Makó

– Az összefogásról már rengeteget beszéltek, most viszont a Jobbik újra előhúzta az MSZP-ben ülő „Fideszes árulók” kártyát. Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk: ön Fideszes áruló?

– A határozott válaszom az, hogy nem. Én nem politizáltam korábban, azért szegődtem ebbe a csapatba, hogy kormányt váltsunk.

– Ha Buzás Péter részéről hasonlót tapasztalt volna, elvállalja a jelöltséget?

– Biztosan nem.

– Azt látjuk, hogy ön nem pártpropagandával próbál kampányolni, hanem racionális, egyértelmű érvekkel. Ez a saját stílusából ered?

– Szerintem igen. Azt gondolom, hogy közérthetően, egyszerűen, a napi tapasztalatoknak megfelelően kell beszéljünk, hiszen mi is itt élünk. Átélem a város hétköznapjait, ahogyan azt is, hogy a saját állásomra pályáztam, és leváltottak. Már csak ezért sem túl valószínű, hogy „Fidesz-bérenc” lennék.

– A kistelepüléseken sokan azt vetik a baloldal szemére, hogy amikor ők vezették a térséget, akkor semmit nem kaptak. Erről mit gondol?

– Egyrészt igazuk van, de szerintem ez az első Orbán-kormány idején is így volt. Sok pénz az Európai Unióból érkezik, most a kormány is elgondolkodhat, hogy mi lesz 2020-22 után. Mindenki fontos, a falvakat is nagyon kellene erősíteni. Igaz, hogy fejlesztettünk, de nem termelő beruházásokat, hanem infrastruktúrát, ami nagyon kellett, de nem ad új termelési lehetőséget.

– Ön ilyeneket tudna inkább támogatni?

– Igen, mert az egyénnek a fejlesztések sok újat nem hoztak. A családoknak nem lett jobb az élete, nem lett „több hús otthon az asztalon”. Ami megtörtént fejlesztés és jó, el kell ismerni, ami terv van, és szükséges azt tovább kell folytatni, ahogyan a Lázár-féle adminisztráció is folytatta a korábbi ciklus elképzeléseit.

– Ön nem párttag, mennyire kötik az MSZP vállalásai?

– Egyedül elindulni támogatók nélkül lehetetlen, egy hordozó rakétaként tekintek a mögöttem álló pártokra, de én a választók felé vállalok kötelezettséget nem feléjük. Nem kell felelősséget vállalnom azért, hogy korábban mit mondtak, vagy tettek. Természetesen el kell fogadnom, azt amit ők képviselnek, de az én véleményem szerint egy országgyűlési képviselő elsősorban a területét képviseli a törvényhozásban, mint a kormányt a parlamentben, még kevésbé egy pártot.

– Mit mondott először, amikor felkérték a jelöltségre?

– Nem lépek be a pártba, és mindenkit magamhoz akarok ölelni, aki kormányváltást akar. Ők ezt elfogadták. Egy széleskörű ellenzéki, nem is csak baloldali ellenzéki összefogást adtam célként, és ebben bíztam, amikor elfogadtam a jelöltséget. Azt látom, hogy ezt már felsőbb szinten is értik, ám ha a pártok vezetői le is ülnek tárgyalni, még akkor is nagy kérdés, hogy az emberek hová szavaznak.

– Kiszomboron azt mondta, ha Vona Gábor diktatórikusan elutasítja a párbeszédet, az nem egy államférfi megfontoltsága. Ön szerint milyen egy államférfi?

– Okos. És az okos ember először is kételkedik. Mindig szóba áll ellenfelekkel, nem biztos, hogy szövetséget köt, nem biztos, hogy elfogadja amit mondanak, de mindenesetre beszél vele, leül egy asztalhoz, hogy megismerje. Egyszerűen muszáj Vona Gábornak belátnia, hogy 106 képviselőt nem fog betenni a parlamentbe, az lehetetlen, ez csak matematika. Ha a 20. századi pártokkal nem áll szóba, azzal a valóságot taszítja el magától. Lehet nekem valaki nem szimpatikus, de a valóság az, hogy ez van. Ezt tényként kell elfogadni. Nem hangzik jól egy politikustól, hogy egyik irányba elutasítok csoportot, a másik irányba pedig nem, amikor az összmagyarságnak szeretnék a miniszterelnöke lenni, azoknak is akiket most kitaszítok. Ez valóban nem államférfiúi gondolkodás, mert a politikus ciklusokra gondol, az államférfi évtizedekre.

– Térjünk rá az iskolákra, hiszen ön az oktatásból jött. Mi legyen a kistelepülések iskoláival?

– Különös bája van ezeknek a kisiskoláknak. Az alsó osztályokban kizárólag a tanító szerepe a meghatározó, ott nem kell nagy dolgokra gondolni. Az ő felkészültségük az alapja annak, hogy az ottani gyerekek megtanuljanak írni, olvasni, számolni. Ez az egyik alap probléma, szerintem nem szabad elvárni egy hatéves gyerektől, hogy pár hónap alatt írjon, olvasson. Nekem középiskolai tanárként van olyan gyerekem, hogy nem tudom elolvasni a dolgozatát, akkor hogy értékeljem? Ja, itt van valami kerek, akkor lehet, hogy ez egy ó-betű. Negyedikes gyerekek az ősrobbanásról olvasnak, amit még én sem biztos, hogy azonnal megértek. Nem szabadna ilyet csinálni. Az alsós osztályokat viszont meg kell tartani mindenhol.

– Bár a közvélemény kutatásoknak nem nagyon hiszünk, de az utóbbi időben ön erősödött a jelöltek közül. A baloldalon kisebb pártok vannak, onnan még lát szavazatszerzési potenciált?

– Igen, ezzel egyetértek, van még növekedési lehetőségünk.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.