Hírek Kiemelt Makó színes

A hét embere: Doktor László

55. születésnapján egy jeles állami kitüntetést vehetett át Doktor László, a Forgatós Táncegyüttes művészeti vezetője, néptáncoltatója és alapítója a Parlamentben. Mint elmesélte, már 3 éves kora óta táncol – első partnere egy hokedli volt.

Gajáta Fanni – Makó

– Miért miért kezdett el néptáncolni? Hogyan kezdődött az egész?

– Három éves koromban kezdtem el táncolni. Én hódmezővásárhelyi gyerök vagyok és nagyon sok mindenre úgy emlékszem vissza, ahogy édesanyám mesélte: már óvodában felfigyelt rám az óvó néni, amikor gyerekjátékokat tanított. Anyukám szerint bármikor, amikor bekapcsolta a rádiót, teljesen mindegy, milyen zene volt, akkor megfogtam egy széket vagy hokedlit és azzal táncoltam, mint egy lánnyal. Ez azért is érdekes, mivel Erdélyben is ilyen módon gyakoroltak a fiúk: seprűvel, vasvillával. De ez nem véletlen, mivel anyukám nagyszülei az erdélyi Mérából származnak, ahol nagyon gazdag tánchagyomány van.

– Hogyan született meg a Forgatós Táncegyüttes?

Óvoda után a hódmezővásárhelyi Kanlakin Néptáncegyüttesbe kerültem, ahol elsőtől nyolcadikig táncoltam, majd a szegedi Tömörkény István Gimnáziumba jártam néptánc szakra, bár nem sokáig, mert hamar felfedezett Timár Sándor és elkerültem Budapestre. Aztán jött a sereg, ahol kaptam egy ígéretet, hogy a honvéd együttesbe felvesznek, de nem lett betartva – ekkor Budaörsön ejtőernyőznöm kellett. A sereg alatt sem szüneteltettem a táncot.

Jó pár évet lehúztam Budapesten, de nagyon vágytam vissza a szülővárosomba. Kecskemétről kerestek meg azzal, hogy az Alföldön több helyen szükség lenne oktatóra, majd 1988-ban Kiskunhalasra kerültem. Itt hoztam létre Halas Táncegyüttest, amelyet 12 évig vezettem. 10 évig dolgoztam Zákányszéken a művészeti iskolában is, akik az én vezetésem alatt kapták meg a kitűnő minősítést.

2000-ben kerültem először Makóra, amikor Felföldi László megkeresett, hogy a Maros Táncegyüttesnek rakjam össze az apátfalvi lakodalmast. Boldogan mondtam igent és nem bántam meg, mert az akkori Marosban rengeteg barátra tettem szert. Telt-múlt az idő, megismertem a feleségem és itt maradtunk Makón – ennek már 10 éve. Indítottam táncházakat, élőzenével. Akik eljöttek ezekre, ők kérdezték meg, nem szeretnék-e ezzel komolyabb keretek között foglalkozni. Ekkor alakult meg a Forgatós Táncegyüttes. Már óvodás kortól tanítjuk a táncot, négy csoportunk van és rengeteg bel- és külföldi fellépésünk van, illetve összehozott a sors minket Koltay Gáborral.

– Mit szólt a kitüntetéshez?

Ez egy nagyon jó kérdés. Természetesen nagyon örülök ennek a megtisztelő kitüntetésnek, de el szeretném mondani, hogy ez a díj nemcsak rólam szól, hanem az elmúlt 3 évtizedes oktatói munkámnak is. Meg szeretném köszönni azoknak a táncos kollégáknak, tanítványaimnak és szülőknek, akik az elmúlt 30 évben mellettem és velem dolgoztak, vagy oktathattam őket. Azt szeretném, ha a táncos makói fiatalok nem úgy döntenének, hogy elmennek külföldre a jobb élet megvalósításáért vagy egyéb szempont miatt, hanem bízom benne, hogy a táncművészetem mellett meg tudom őket tanítani a hazaszeretetre, hogy ne hagyják el a hazájukat, abszolút soha, ne is jusson ilyen az eszükbe. A gyökereink itt vannak, ahogy nekik is. Itt neveljék fel a gyermekeiket, éljek le itt az életüket és adják át azt a tudást nekik, amelyeket tőlem kaptak.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.