Blog Szekeres Anna

Szívzűrök

Nem rózsaszín téma, inkább reális: a legnagyobb kincs tényleg az egészség…

Ez a kijelentés eszünkbe sem jut gyerekként, sem fiatal korunkban és ez így van jól. Tele vagyunk energiával, meg se kottyan semmi. Inkább az az érdekes, hogy lehetne egy kicsit próbára tenni a szerveinket a legnagyobb titokban. (Mindenkinek van első emléke a sutyiban elszívott cigiről, a becsípésről, alvás nélküli éjszakáról… lehet nem vagány és uncsi, ennél tovább nem merészkedtem a témában.)

Szóval ezek inkább szárnypróbálgatások és menő dolgok voltak, az egészségkárosításra legyintettünk, azzal csak foglalkozzanak az idősek. Érdekes, hogy kisgyerekként egy negyven éves embert már korosnak tartottam, most hogy benne vagyok a témában vastagon, már egy kicsit másként látom ezt (is). A szöveg persze az, hogy ez az új harminc, és így is lehetne, ha bizony nem érezném itt is, ott is, hogy azért annyira mégsem. Nem mondom, hogy bicegek egy-egy kiadós futás után, de mostanság azért megérzem, hol a térdemben, hol a bokámnál a terhelést. Nyilván az ülőmunkára fogom (és van benne igazság) az előforduló derékfájást, ami azért masszírozással még rögtön helyre rántható. Panaszkodni viszont nem ér, mert akkor jönnek az okosságok, hogy fogyni kéne, meg életmódot váltani és a személyes kedvencem: ezt bizony a kor hozza magával. Persze ez is nagy életbölcsesség és ezer százalék, hogy megélt helyzetek mondatják ezt az idősebbekkel. De úgy érzem, én még nem ez az eset vagyok és még fiatal, meg nehogy már…

 

Egyébként az eddigi legveszélyesebb időnek tartom a negyedik x utániakat, mert egyrészt mintha borzalmasan felgyorsult volna minden, közben pedig van egy csomó tapasztalatom már, véleményem a dolgokról, elképzeléseim és hozzá magabiztosságom is. Ám már van korosztály, akinek koros vagyok… Szóval, ez a nagy felismerések időszaka is és ezzel sincs baj. Egy (férfi) ismerősöm azt mondaná, a negyvenesek a legjobbak, mert már tudják és szeretik is. Ezt nem kell túlgondolni, mert egy tök szimpi orvos pluszban azzal „nyugtatott”, ezen túl már semmire nincs garancia. Valahol a kettőt elegyítve rejlik az igazság, tehát még lehet elengedett kézzel bicajozni, ám nem árt, ha ésszel is élünk. De mindenképpen tudatosan.

A fehér köpenyes tanács azokra a panaszaimra érkeztek, hogy néha már reggel kimerült vagyok, sokat pörgök, idegeskedem és érzem a szívemet is. Szóval vannak zűrök és ennek nem nagyon örülök. Mint kiderült, nem egyedi a problémám, mint ahogyan az okai sem, szülői örökség, életmód, Csernobil és a legevidensebb magyarázatként ott van a stressz. Ezek közül talán egy múlik rajtam úgy igazán, tehát azzal kell kezdeni valamit. Sajnos, szaporodnak a táplálék kiegészítők, a gyógyteák, az okosságok és sajnos a gyógyszerek is.

Nagyon úgy tűnik, hogy már nem lesz elég a belégzés-kilégzés megszívlelendő tanácsa a hosszú élethez.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.