Kiemelt Makó színes

A miniszter félrelépett, a siker nem

Könnyeit törölgette a nevetéstől a közönség a Hagymaházban vasárnap este. Az előadás előtt Gesztesi Károly és Beleznay Endre portálunknak mesélt a vidéken való színjátszásról, és arról, hogyan is váltja ki az előadás náluk az edzést.

Kiss Dániel – Makó

Megtelt a Hagymaház nézőtere, rengetegen voltak kíváncsiak arra, miként lép félre a miniszter. Sokan ismerhetik is a történetet, hiszen 1997-ben jelent meg a magyar filmvígjáték, ami azóta is a rendszerváltás utáni magyar filmgyártás egyik legnagyobb sikere. Természetesen a műfaj is adja, hogy ez színházban más, hiszen egy helyszínen játszódik, és ettől a játékstílusnak is intenzívebbnek kell lennie, árulta el Beleznay Endre.

– Budapesten minden színháznak van egy nézőközönsége, és azok nézik végig a darabokat. Tehát aki például a Vígbe jár, az nem biztos, hogy jár a Nemzeti Színházba. Mi pedig végigmegyünk az országon, és ez olyan jó érzés, nekem legalábbis. Itt is ugyanúgy szeretnek, ugyanolyan emberek vannak vidéken is, szeretik a színészetet meg a színházat. Mindenki azt mondja, hogy Budapesten van a színházi élet; nem csak Budapesten van, ott van, ahová elviszik a színházat – mondta el Gesztesi Károly, aki magát a minisztert formálta meg.

navigate_before
navigate_next

Beleznay Endre, aki George Pidgen szerepét játszotta, azt is elárulta, hogy azért is jobb a vidéki közönség, mert ők örülnek annak eleve, hogy odajönnek. Budapesttel ellentétben, vidéken nincs akkora kínálat, viszont a főváros közönsége emiatt sokszor összekeveri a szerepét, mintha kritikusok vagy esztéták volnának, ami a szórakozás rovására mehet. Kiemelte: attól, mert a közönség nagyon boldog, hogy odamennek valahova, messze a fővárostól, attól még ugyanazon a magas színvonalon kell játszaniuk, mintha a Nemzetiben lennének.

A színjátszás pedig nem csak szellemileg, fizikailag is megterhelő lehet, hiszen most például a színészeknek a hullát (Urmai Gábor) kellett cipelniük, sőt, táncolniuk is kellett vele. Az előadás ráadásul nagyon hosszú, és van, hogy kétszer is játszanak egy nap – ilyenkor nem is kell edzeni menni – mondta Beleznay Endre.

– Én megéreztem. Endre mondta, hogy ez valamitől fárasztóbb. Játszottam a III. Richárdot meg az Othello-t is, egyik se volt fizikailag ennyire fárasztó. Én rendszeresen edzek, kardiózni viszont nem szoktam, most úgy készültem, hogy tudtam, nagyon intenzív játszást igényel – árulta el Gesztesi Károly a felkészülésről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.