Blog Szekeres Anna

A te Valentinod… na, persze!

Piros szívecskékbe öltöztetett, émelyítően édeskés hangulatú és parfümillatú napok következnek. Ciki, ha valaki ettől legszívesebben a falnak ugrana?

Csipkés fehérneműtől kezdve, akciós vágykeltő szereken át egészen a fantasztikus virágkölteményig terjed a Valentin-napi ajándékozás repertoárja. Nem beszélve a páros bögrék, masszázsok, párnák, pólók és ki tudja mi még kínálatáról, amiktől roskadoznak februárban a kirakatok és a hirdetőújságok.

Én nem igazán értem a február 14-e köré szervezett nap varázsát. Az üzleti megfontolásokat igen, a belemagyarázott tartalmat kevéssé. Arról nem is beszélve, hogy egészen fiatal „ünnepről” van szó, ami minden észérv ellenére, úgy tűnik, meggyökerezik európai kultúránkban is. Ha belegondolunk, érthetetlen miért kell a szerelmet ily módon is megülni, bár már manapság mindennek van napja, akkor Ámornak miért ne lehetne? A nagy rajongótábor meg arra enged következtetni, hogy valamit azért csak megpendít ez az alkalom az emberek lelkében. Hogy ez aztán öröm, boldogság, rózsaszín lebegés vagy közöny, bosszúság, netán utálat, szomorúság, hiány… az szigorúan egyén és magánélet függő.

Kapcsolat elején és felfutó fázisában nyilván az elsők valamelyike, a végén és az után inkább hátulról válogathatunk. Már, ha akarunk, és ki vagy távol tudunk maradni. Mert azt látom, közömbösnek nehéz maradni, egyre inkább dívik az „illik”-ből való virágvásárlás és édesemezés. Macsó fronton ugyan még sokan tartják magukat, de egy „alkalom nélküli” vacsora azért itt is beleférhet a nagy napon. Nem beszélve azokról a romantikusokról, akik lánykérést, nagy bejelentést igazítanak ekkorra.

Nem szeretnék senkit megbántani, sem irigynek vagy ironikusnak látszódni, a monitor előtt most jobbára értetlennek tűnik a fejem. Ilyennek képzelem Szent Bálint arckifejezését is, ha látná mivé alakult az emléknapja. Jó, ha nem feledkezünk el arról, hogy nem csak a szerelmesek, de a lelki betegek (és még az epilepsziások) védőszentje is ő. Akit nem mellesleg a keresztény hite miatt végeztek ki február 14-én és utolsó üzenetét úgy írta alá, hogy a „Te Bálintod”. No, innen jutottunk el Valentinig meg jóval messzebbre is.

De ha nem megyünk ilyen mélységekbe, akkor sem hiszem, hogy egy konkrét dátumot kell kijelölni és akkor tanúságot tennünk a párunk iránti érzéseinkről.  Ha ezt nem tesszük folyamatosan, akkor teljesen felesleges is. Ha meg nincs kinek, akkor érdemes más értelmet találni ennek az alkalomnak.

Én ilyenkor a két nagyapámra koncentrálok, akiket nagyon szerettem. Az apai ekkor született, az anyai ezen a napon halt meg. Mindkettő gyakran mondogatta, hogy ilyenkor választanak párt a verebek, és ha száraz idő van, jó lesz a termés. Nem beszéltek szerelemről és nagy érzelmekről soha, csak hűségesek és becsületesek voltak.

Szerintem ők tudták, hogy mi a fontos az életben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.