Kiemelt Makó

Gálffi László számára Páger Antal neve maga a díj!

Gálffi László fiatal színészként megszólítani sem merte Páger Antalt, hát még megkérdezni tőle, mi is az eszköztelen színjátszás titka, így azt most maga próbálja meg a lehetetlent, hogy azt a filmekben tetten érje. Az idei Páger-díjazott azt is elárulta, mit is tanult a legendás színésztől. A képen a Páger-gyűrűvel.

Korom András – Makó/Páger-díj
– Mit szólt hozzá, amikor megtudta, hogy Ön lett az idei Páger-díjas? – kérdeztem Gállfi Lászlótól (66).
Nagyon jól esett. Ilyenkor azonnal megindult a „mozi” az ember fejében, hogy hogyan ismertem meg, hogy dolgoztunk együtt, mikor láttam először, mikor mertem először megszólítani őt. Nagyon örülök minden díjnak, hál’ istennek eléggé el voltam látva eddig is velük. Jó, persze régóta is vagyok a pályán… Az azonban, hogy egy ekkora színész nevével fémjelzett elismerést érdemeltem ki, nagy dolog, főleg, hogy számomra Páger Antal neve maga a díj.
– Persze azért a Kossuth- vagy a Jászai-díja sem kis elismerés…
– Valóban, de számos elismerést kaptam eddig, így van Ruttkai Éva-gyűrűm, Hegedűs Gyula-gyűrűm, az Örkény színház közönségétől kaptam egy gyűrűt és van még valamilyen gyűrűm. Ha most mindet fölraknám, akkor biztosan leütnének miattuk az utcán.
– Viselni is fogja a Páger-gyűrűt?
– Nem, amint látja nincs rajtam csak karóra, még nyakláncot sem viselek. Gyűrűt már a munka miatt se vennék fel, mert az beakadhat mindenbe, azaz balesetveszélyes. Természetesen azért bizonyos alkalmakra majd felveszem, ahogy megtettem ezt a díjátadón is. Lehet, hogy cserélgetni fogom a gyűrűimet, de nem tudom, az majd a hangulatomtól függ. Manapság mindenki mindennel felvág, mindennel nagyképűsködik, én meg nem szoktam. Még a színházban sem tudják, hogy Páger-díjas lettem, majd elolvassák az újságokban…


– Tíz évig dolgozott együtt a Vígszínházban Páger Antallal, sőt filmezett is vele. Mi volt a legnagyobb dolog, amit tőle tanult?
– Azt, hogy nem kell mindenáron játszani. És azt a fajta belső koncentrációt, ami – s erre lassan rájövök – a másikra való figyelés jelenti. Az, hogy figyelem a másikat, többet segít nekem, mintha csak magammal törődök. Páger Antal mindent alaposan kidolgozott, hihetetlen precíz volt. Nem vagyok biztos benne, de mintha kézzel írta volna ki a szerepeit a szövegkönyvekből. Még arra is figyelt, hogy a kamera milyen plánban veszi föl, közeliben, fél közeliben vagy totálban. Én nem vagyok ennyire akkurátus, de vannak jelenetek, amelyeket muszáj kidolgozni. Egy kicsit nagyobb vonalú vagyok nála és improvizálni is jobban szeretek. Páger eszköztelen színjátszását nem lehet tetten érni, egyszerűen nem találom, pedig a filmjeit mind felvettem és számtalanszor megnéztem. Ezt hívják színészi titoknak. Ha még élne, biztosan megkérdezném tőle, de fiatalon, amikor együtt dolgoztunk, még nem mertem ezt megtenni. Meg hát mi közöm volt hozzá és úgysem tudtam volna megcsinálni. Most már megtudnám, s az a dolgom, hogy kitaláljam, hogyan.
– A legutóbbi, az Utóélet című filmjében meglehetősen sikerült eszköztelenül játszania a halottat…
Nem csak azért, mert halott vagyok benne, hanem azért is mert egyfajta lazaság jellemez, ami fellelhető a filmben, s amit Págertől próbáltam ellesni. Ott van minden a szemében az embernek.
– Pályája során több nagy váltást is megélt. Ilyen volt például amikor a Vígszínházbeli tagsága után szabadfoglalkozású színész lett. Ez miért történt?
– Nem a Vígszínházat hagytam ott, hanem azt a helyzetet, ami akkor jellemezte. 25 évet töltöttem ott, egy házasságnyi időt. Addig maradtam, amíg bírtam. Szerintem nem kell 100 évig ott lenni., van akinek az való, nekem nem. Utána nagyon megindult az életem, megint kaptam egy lehetőséget, ráadásul csak a tagságom szűnt meg, de továbbra is rengeteget játszottam a színpadán. Most gondolkodom azon, hogy az életem utolsó negyedét okosan töltsem el. Amiket már unok, vagy amit csináltam, azokat már nem akarom. Ki akarom még magam próbálni olyanban, amit eddig még nem tettem – mondta a 17. Páger-díjas
Gálffi László a Páger-díj átadó végén Arany János Sejtelem 2 című nágysorosával búcsúzott a közönségtől: “Életem hatvanhatodik évébe/Köt engem a jó Isten kévébe, / Betakarít régi rakott csűrébe, /Vet helyemre más gabonát cserébe”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.