Blog Szekeres Anna

Állj ki magadért!

Nagy tudomány birtokában van, aki ösztönösen képes erre. Viszont akkor mi lesz a nyuszikkal?

Az, hogy farkastörvények uralkodnak a munka frontján (és sajnos sokszor a magánéletünkben is) nem újdonság. Gondolom, ez mindig így volt és alapvetően a helyzet nem változik döntően a jövőben sem. A szitu tehát régóta adott, csak mintha a helyzet állaga keményedne, és a módszerei durvulnának mostanság.

Önmagunk érdekeiért való kiállás úgy tűnik, nélkülözhetetlen kompetenciává vált. De mi van akkor, ha valaki alapból nem egy menedzser alkat? Viszont a munkáját becsülettel ellátja, mondjuk jó szakember, pontos, megbízható stb. És mondjuk, igen gyakran szembesülnie kell kevésbé hasznos csavarokkal a gépezetben, akik viszont remekül forgatják magukat és a feljebb valókat. Nyilván bántó a szitu és azt gondolom, érthető, ha ösztönösen lázad belülről az ember fia/lánya.

A helyzet többféle módon orvosolható. 1. a legjobban az jár, aki annyira jámbor, hogy ezt a problémát fel sem ismeri (legboldogabbak a világon) 2/a: felfogja, de nem foglalkozik vele (mondjuk elég nagyvonalú, intelligens vagy már forgat más utat a fejében. 2/b: felfogja, de nem tudja képviselni az érdekeit (szocializáció, minták, lelki alkat… tehát minden marad a régiben és kompenzál). 3. szóvá teszi (kockáztat, ha van abban a helyzetben). 4. Feladja, elhagyja, és másutt még reménykedik. 5. Új útra lép és tanul belőle (nyilván ez a legjobb, egyszersmind a legnehezebb).

Nem tudom, mindez normális-e, de most úgy érzem, a világ ennek mérlegelésére hajt engem konkrétan. Egy ideje mondjuk a szemem és a fülem is jobban rááll az igazságtalanságokra. (Ezek az én felismeréseim persze, mert megéltem azt is, adott személy nagyon is rátermettnek tartotta magát és elégedett volt, és nem értette más miért nem.) Lehet, hogy a gondolataim szoros összefüggésben vannak az ún. életközép válsággal, ami állítólag mindenkit utolér, akár akarja, akár nem. A szüleimnél, ha láttam is krízist ebben az életkorban, nem volt evidens, hogy erről van szó és a kezeléséről sem kaptam így mintát. Tehát, magad uram…, különösebb eszköztár nélkül.

Mert az állj a sarkadra, keményíts be, mondd meg stb. jól hangzanak és igazak is, csak nem mindenki tudja ezt hitelesen képviselni. Aki meg igen, az nem szorul ilyen tanácsokra, mert ismeri, alkalmazza.

Lehet mondani, hogy akkor így járt az illető. Ebben csupán az elfogadható, hogy önmagunkért valóban csak mi állhatunk ki.

Az árat is ezért mi szabjuk meg.

Mint ahogyan a lelkiismeretet, az értékekbe és igazságba vetett hitet is csak mi adhatjuk fel.

Ha megér ennyit ez nekünk.

Borítókép: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.