Blog Szekeres Anna

Állatian fontos

Mindannyiunk közös ügyéről és a felelősség kérdéséről néhány sor. Osztom azon véleményt, hogy amiként bánunk az állatainkkal, az sok mindent elárul rólunk.

Tehát, ha nem tudunk valakinek hatalmat adni, akkor bízzunk rá egy háziállatot, hogy kiderítsük a jellemét és megismerjük a valódi énjét. Gondoskodni tudás, szociális érzék, empátia és a felelősség kérdéseire hamar válaszokat kaphatunk tollas vagy szőrös barátaink jóvoltából. De sokat lehet tanulni önmagunkról is egy-egy ilyen kapcsolódásból.

Olyan családból származom, amelyben az állatok mindig is fontos szerepet játszottak, generációk óta. Kisgyerekként furcsa volt, hogy azért keltek korán a nagyszüleim, mert először mindig a jószágokat kellett ellátni, mi, emberek csak ezután következhettünk. Ez öröklődött azután tovább az utódokban, bennem is. Jóllehet ez most pillanatnyilag néhány kismadárra terjed ki nálam, de amíg volt kutyám, akkor is így tettem. Nagyon mély bölcsesség van ezekben a viszonyulásainkban és azt hiszem terápia is mindenki számára. Feltétel nélküli szeretet, egy hallgatni tudó, megbízható barát, bölcs szemek, a simogatás jó érzése – ezek jutnak eszembe, bármelyik családi kisállatunkra gondolok.

Ezen kívül már gyerekként jó terep a rendszeres elvégzendő feladatok megtanulására is. Nekünk soha nem úgy voltak otthon állataink, hogy mi csak megkaptuk és a szülők gondoskodtak róla. (Ez alól nekem csak a baromfiudvar kivétel a paráim miatt.) Szóval, a felelősség és a háziállatok kérdése szorosan összefüggnek. Ezért (is) érthetetlen számomra mindaz, ami pl. szilveszter kapcsán a kutyákkal kapcsolatban folyt. Egyértelmű a gazdi szerepe a történésekben, mennyire tudjuk megóvni, védelmezni kedvenceinket. Mivel a tűzijátékozást, értelmetlen petárdázást megszüntetni nem lehet, ezért nekünk kell észnél lennünk. És ami nagyon fontos, összefogni azoknak, akiknek számít, mit érez, mire van szüksége ilyenkor a négylábúaknak. Mert mindig történhet a legnagyobb óvatosság ellenére is baj, nem várt történés. Szerencsére a segítségadás, önzetlenség területén egyre biztatóbb fejlemények vannak. Okoskodni, értetlenkedni és szívtelenül viselkedni akár személyesen, vagy kommentekben könnyű. Ugyanannyi energia, mint lefényképezni, megosztani vagy néhány órára befogadni, telefonálni. Próbálok a magam csekély eszközeivel az ilyen ügyekben segítség lenni. Mindig arra gondolok, hogy én hogy örülnék egy megtalált, hazakerült ebnek például. Ezekben az ügyekben, ahogy telik velem az idő, egyre érzékenyebb vagyok. Mindig mélyen megérintettek az állati sorsok, de mostanában még inkább összeszorul a szívem, ha elhagyott, megkínzott és magányos jószágokat látok. Bár egyre több az előremutató kezdeményezés ezen a területen, de még bőven van mit fejlődnünk.

Minden jó kicsiben kezdődik és a saját magunk portáján. Csak így válik valóra változás és valami nagyszerűbb. Amire mindannyiunknak nagy szüksége van.

Borítókép: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.