Kiemelt Makó színes

Várostörténet után családtörténetet ír a 90 éves Tóth Feri bácsi

Mintegy 200-an köszöntötték meg január 4-i 90. születésnapja alkalmából Tóth Ferencet, a makói múzeum nyugalmazott igazgatóját, helytörténészt, aki nélkül ma sem a múzeum, sem az Espersit-ház, sem a várostörténeti monográfia nem létezne. A helyi mondás szerint amit ő nem tud a városról, azt nem is érdemes tudni.

Korom András – Makó

– Igazság szerint az évtizedek nagyon rohannak, szinte észre sem vettem, hogy megint eltelt egy, főleg mert mindig volt valamilyen munkám. Így gyorsan teltek a napok, a hónapok az évek, az évtizedek, de tudomásul vettem – idézte fel az évek múlását Tóth Ferenc, Makó díszpolgára, muzeológus, helytörténész. Azt mondta, hogy csak abból érzékeli, hogy eltelt fölötte az idő, hogy el-elfelejt neveket, s ilyenkor a felesége segíti ki. Hozzátette, hogy volt olyan is, melyet megálmodott.

– Az öregedés persze a felejtéssel együtt jár – tette hozzá. – Az életem mindig sok munkával telt, ahogy véget ért az egyik, máris jött a másik, csinálni kellett. Amikor például megírtam a makói hagymáról szóló kötetet, máris jött a következő, azaz éppen csak kiesem az egyik témából, máris a másikba kellett kezdenem. De volt, hogy a technika tréfált meg, a számítógépből kitörlődött az, amin addig dolgoztam, így újra kellett kezdenem az egészet.

Feri bácsi, akit születésnapja alkalmából a polgármester is megköszöntött, azt mondta, hogy igazság szerint nem számolta, hányan tették meg ugyanezt, ugyanis sokan a Facebookon gratuláltak neki. Ott pedig nem számolt meg mindenkit. Úgy gondolja, kétszázan biztosan lehettek. Az mondja, hogy élete legszebb ideje az a három esztendő volt, amikor egymás után megnyílt három állandó kiállítás: az Espersit-ház 1969-ben, a következő évben az ópusztaszeri Hagymás ház, majd azt azt követőben a mai József Attila Múzeum.

– Rájöttem, hogy a makói állandó kiállítás kicsit papírízű, kitaláltam, hogy csináljunk egy helyi skanzent. A múzeum udvarán lett egy apátfalvi ház, aztán egy putri, majd egy kovács-bognár műhely. Bár meg akartuk venni Erdei Ferenc házát, de az akkori tulajdonosa nem adta el – felépítettük annak a mását, szintén a múzeumban – sorolta. Hozzátette, ezekhez kiállítás kellett, azokhoz pedig anyagot kellett gyűjteni. – Amikor az Espersit-ház készült, törekedtem arra, hogy abban a saját anyagaink legyenek. Szerencsénk volt, mert Espersit Caca néni a kéziratokon kívül minden megőrzött, beleérte a bútoroktól festményeken át a függöny karnisig tényleg mindent. Még azok a fényképeik is, melyeken az is látszott, milyenre voltak festve a falak. Így mindent tudtunk rekonstruálni – mondta. Hozzátette, hogy a múzeumépítésnek is külön története van, annak az építését, a pénzhiányra hivatkozva állította le a pártbizottság, ráadásul pártházat akart helyette építeni. Feri bácsi egy befolyásos és az Espersit-házzal szemközti épületben gyerekeskedő akkori potentáthoz, Apró Antal miniszterelnökhöz fordult.

– Írtam neki egy levelet, s három nap múlva el is jött Makóra. Forgó István tanácselnöknek azt mondta, hogy nézzen utána, milyen múltja van ennek a háznak.

Tóth Feri bácsi egyénként ismét nagy fába vágta a fejszéjét, most a saját családja történetét akarja megírni. Mint mondta, anyai ágon tősgyökeres makóiak volt, míg Ferenc nagyapja, Vásárhelyről pályázta meg a városi főpénztárnoki állást, s meg is nyerte.

– Nagyon megbízható volt a híre, hiszen annak idején tényleg ők szedték a pénzt. Volt egy kézi kassza, mely három kulcsát három különböző személy őrizte. Ezt a kasszát én végül megtaláltam, s ma a múzeum őrzi. Édesapám birtoknyilvántartó volt szintén a városnál, de ezt megelőzően banktisztviselőként dolgozott. Édesanyám édesapjának bognármester volt a szakmája, s ő építette ezt a Síp utcai házat, ahol mi is lakunk. Nagyapám leginkább a Tóth malomnak dolgozott.

Feri bácsi elárulta, hogy nála van az az igazolás, mellyel a felmenőket kellett igazolni a zsidótörvények idején, illetve levéltárban és az egyházi anyakönyvekben is talált felmenőket.

– Tulajdonképpen az anyag nagyrészt már megvan, s az anyaggyűjtésben a levéltárosok is segítenek. Apai ágon kutatok tovább, ugyanis a család korábban Szegváron élt, illetve a családi hagyomány szerint a török kor után Eger mellett laktak, egy kisebb faluban.

One Response

  1. Isten éltesse sokáig Feri bácsit! Kb. 50 éve ismerem, akkoriban apám hordta arra az újságot, vasárnaponként gyakran segítettem neki. Emlékszem, már akkoriban is tudós embernek tisztelte Öt a város.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.