Blog Szekeres Anna

Megfogadtam, hogy…

Az új esztendő nagy elhatározásokkal és lelkesedéssel indul, de meddig tart ki a lendület? Mi a baj a fogadalmakkal?

Blog – Szekeres Anna

Kutatások igazolják, hogy január 1-jét sokan mérföldkőnek tekintik és valóban az is. Úgy érezzük, hogy az elmúlt évvel számot vetve, a rosszakból tanulhatunk és a pozitívumokat tovább erősíthetjük – már ha mérlegeltünk egyáltalán. Ugyanis egy másik felmérés szerint a tudatosság, mint oly sok más esetben, itt is nagyon sokaknál hiányzik. Vagyis, ahogy egy ismerősöm mondaná, ez is olyan alkalom, mint a többi, semmi extra. Eltelt, túl vagyunk rajta és mehet minden eddig. (Ez gáz, de az még inkább, hogy sokan vélik ezt így és pl. már a karácsonyra is így tekintenek.) Összegezve: külső ráhatás némi plusz, lelkesedés mínusz, elhatározás tehát nulla. Ez utóbbira pedig szükség lenne, szerintem. Ezzel a véleményemmel állítólag a magyarok kis százalékához tartozom. Sokan a téma közelébe sem merészkednek, mivel előre látják, hogy nem képesek teljesíteni majd. (Azt, hogy pont miért az újévi fogadalommal cicózunk nem tudom, mert mondjuk párkapcsolati fronton azért nem vagyunk ennyire bátortalanok, pedig ott is van/lenne egy-két betartandó dolog.)

Szóval, bele sem kezdünk, mondván így megspóroljuk a kudarc-élményt, ahelyett, hogy erőt vennénk magunkon. Szakemberek szerint pedig a kitartás lenne pedig a legfontosabb. Nem csak az év elején, hanem egész életünkben. Mert nem feltétlenül azok a legsikeresebbek, akik okosak, ügyesek stb., hanem akik nem adják fel. Ha így nézzük, akkor a botlások, bizonytalanságok sem kellenének, hogy elbizonytalanítsanak bennünket. Viszont, mégis hajlamosak vagyunk inkább feladni, nem pedig levonni a tanulságok és tovább akarni.  (Csajoknál ez a has behúz, szem villan, korona megigazít állapot. Más paraméterekkel, de gondolom a pasiknál is van hasonló helyzet.) Szóval, ezekben a napokban extra gyorsan vesszük a torna bérleteket, töltjük le a diétás étrendet, és írjuk, hány napja nem gyújtottunk rá. Magamat tekintve érdekes felfedezés, hogy mindig valami negatívnak vélt dolgot – túlsúly, mozgáshiány, nasi, körömrágás- akarok javítani, de azt még soha nekem határoztam el, hogy valami jót akarnék fokozni –kedvesség, háziasság, lelkesség pl. – ami áthelyezné a hangsúlyt esetleg, meg a figyelmemet is. Lehet, ez aztán húzná magával a többit is.

Jól hangzik leírva, de ezekre most sem merészkedtem még, maradt a póriasnak tűnő futok rendszeresen, minimális vacsora és kimaxolt, jól szervezett munkanapok ideális terve, amit a héten el is kezdtem. (nem a már bevált majd holnap stílusban – egyelőre.)

Szóval megfogadtam, hogy… most ezt leírom és közreadom, mert így égőbb lesz, ha mégis valami petek adódna a megvalósításban. Kaptam egy újévi üzenetet, miszerint az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.

Tehát reális célokat, kitartást és felállni tudást kívánok magamnak és mindenkinek.

Hajrá, 2018, jövünk!

 

Borítókép:Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.