Blog Szekeres Anna

Tiszta lappal

Így indul mindannyiunk számára egy új esztendő. Rajtunk (is) múlik, miként íródik a következő 365 napunk.

Megint (utólag tekintve nagyon gyorsan) eltelt egy év és ezzel ismét lezáródik egy fejezet az életünkben. Jó és rossz, szép emlékek és kevésbé sikerültek, veszteségek és gyarapodások kerülnek mérlegre éjfélkor. Pezsgődurranások, zajos köszöntések között azért átfut a gondolat rajtunk, mi mindent hagyunk magunk mögött. Ebben van valami felszabadító, de egy kicsit szorongató is az érzés: mi jön, mi vár ránk. Bármilyen is volt, ami eltelt, a kívánságunk azért mindig az, hogy ennél rosszabb ne legyen. És egy kicsit (nagyon) előre iszunk a medve bőrére, bízva abban, hogy ami jól indul, az jól is fejeződik be.

A legjobb az, hogy ösztönösen van bennünk remény; újrakezdünk, tervezgetünk, elhatározásokat teszünk. Nem mintha nem tehetnénk ezt meg akármikor, de ilyenkor mégis, valamiért új lendületet veszünk. Érdemes felírnunk, mit és hogyan szeretnénk megvalósítanunk a következő évben, majd eltenni ezt a feljegyzést és a következő szilveszter előtt listázni, mit pipálhatunk ki, mi marad már megint ott és mi az, amit nem is vártunk és teljesült, vagy nem úgy jött létre, ahogyan azt mertük remélni.

Nem csak az akaraterőnk és kitartásunk bizonyítéka ez a felsorolás, hanem annak az okosságnak is, hogy végül, minden úgy alakul, ahogyan annak lennie kell. Persze ez nem jelenthet tespedtséget, hanem sokkal inkább motivációt arra, hogy tegyünk egy lépést a céljaink felé és így azok is közelebb kerülnek hozzánk. Én szokás szerint nagy tervekkel vagyok 2018-ra is, és ha mérleget vonok az eltelt esztendőből, akkor nincs okom panaszra; utazásokban, munkában, családi nyugalomban és természetesen munkában gazdag év volt. Nem rossz alap valami nagyobb, akár sorsfordító projekt megvalósítására. Miért ne?

Szerintem mindenki levonja a maga tanulságait és akár bevallja, akár nem, várakozással tekint a jövő felé. Nem kell jósasszonyhoz menni (bár lehet), de kutatni, fürkészni szabad az ismeretlent és egy keveset tenni is a pozitív indulásért. Lehet hivatkozni családi hagyományra, de a disznóságok, a lencseevés, rétes alján azért mindenkinél ott motoszkál, hogy ezen ne múljon a szerencse. És nem árt megrugdosni az ólajtót annak, aki házasodni akar, hátha visszaröfög a jószág. Mosásra viszont nem biztatom a háziasszonyt, ami ugye tilos, meg nem is praktikus egy jól sikerült buli után. Viszont nem árt észben tartani, hogy amit első nap csinálunk, azt egész évben tesszük. Szóval, ne fogjuk vissza magunkat!

Előfordulhat, hogy a fájdalmak, veszteségek, a csalódások, a magány és a betegségek nehéz hátizsákjai nyomják a vállunkat, amiket nem könnyű cipelni és még nehezebb letenni. De ha sikerül csak egy kicsit elengedni, legyünk hálásak érte és lépjünk át így 2018 küszöbén.

Tiszta lapot és szívet kívánok mindenkinek és egy olyan esztendőt, amelyet remélünk és kívánunk.

 

Borítókép: Pixabay

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.