Blog Szekeres Anna

Karácsonyi álom

Múlt, jelen és jövő találkozik Szenteste. És nem csak az van velünk, akit látunk, és amit megéltünk.

Nagyon szeretem a karácsonyt. Nem feltétlenül csak azért, amit általában gondolunk az ünnepről.

Nekem ez nem csupán a szeretetről szól. Egyébként is elég különös, hogy konkrét napokat ki kell jelölni annak, aminek elvileg mindig működnie kellene. Arra viszont nagyon alkalmas, hogy a lényegre irányítsa a figyelmünket. (Már ha tényleg arra koncentrálunk és nem kapott el bennünket valami vásárlási vagy kényszeres megfelelni vágyásos láz, amelyek már-már elvárásnak látszanak és ember legyen a talpán, aki ezektől tudatosan távol tudja tartani magát.)

Tetszenek a szertartásai. Ahogyan díszbe öltöztetjük a környezetünket, a mód, amivel készítjük magunkat kívül-belül az ünneplésre. Régi tapasztalásom és nagy igazság, hogy úgy talál ránk a karácsony, ahogyan vártuk.

Imádom az illatait; a fenyőét, a mézeskalácsét, a sülő bejgliét és gesztenyéét, a fahéj és szegfűszeg orgiáját.  Ízét a forralt bornak, a puszedli cukorkérgének és csípősségét a halászlének.

Jó megélni, hogy a szívünkben áhítat van és vágyakozás valami szépre és meghittre. És ezen nem fog az idő, ezt nem koptatják a tapasztalatok. Hogy úgy gondolunk mindig a másikra, az vajon minek örülne, és ezt forgatjuk magunkban heteken át. Az ajándék készítése, válogatása közben magunk előtt látjuk az arcát, elképzeljük az örömét is és ettől mi is már boldogok vagyunk.

Az ünnepi asztalnál pedig ott vannak az elődök is, minden bölcsességükkel együtt. Benne vannak az imákban, a szétvágott alma szertartásában, a mézbe forgatott dióban és a felemlegetett történetekben, amiket sosem felejtünk el és nem ununk meg újra elmesélni.

Amikor pedig állunk a teljes pompájában díszlő fa körül, akkor is velünk vannak azok, akiket már nem látunk, de érezzük őket és tudjuk, mindegy tér és idő, ez már örökké így marad. És kósza gondolatok futnak át rajtunk arról, amit megértünk eddig, és még inkább, amit remélünk magunknak és azoknak, akiknek fogjuk, foghatjuk még a kezét.

Minden összesűrűsödik néhány pillanatban. És az egész világot behálózza telefonkábeleken, számítógép monitorokon, láthatatlan hullámokon át egy kis időre a másikra gondolás. Jó azt hinni, hogy ha egészen rövid ideig is, de igazán a most-ban vagyunk, a jelenben élünk és nem a jelennek. Hogy tényleg nem rólam, hanem a másikról és így rólunk szól pár óra és nap.

Az ünnep ezért nem lehet kellemes. Hanem szép és boldog és áldott és hálával teli.

Amit kívánok valóságként magamnak és mindenkinek, az egész világon.

Karácsony szent ünnepe, engedj álmodni mindannyiunkat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.