Blog Szekeres Anna

Új kezdet

Bármely pillanatunk válhat azzá. De ha akarjuk, ha nem, egy új nap mindig ezt jelenti.

A női kézilabda-vb norvég egyik játékosa kapcsán hangzott el, hogy öt hónappal második gyermeke születése után már bombaformában játszik a válogatottban és most mindent megtesz a csapata sikeréért. Ehhez állítólag a szülést követő hatodik napon már futóedzésekbe kezdett. Nyilván nem mindennapi teljesítményről van szó, ami megosztó, meghökkentő, megbotránkoztatható stb. lehet mások számára. Ha viszont azt nézzük, hogy valaki képes egy számára nagy/fontos/jó cél érdekében mindent megtenni, azt gondolom, tiszteletre méltó a vállalás. De ugyanígy számomra az, aki elhatározza, hogy ma leteszi az évtizedek óta szívott cigarettát, vagy küzd más, régi megszokással. (Magamra gondolva ez nem a mindig holnap kezdett fogyókúrákról szól, aminél nyárra akarok lefogyni, aztán ha nem sikerül, majd télre és így tovább.) A hangsúly tehát azt itt és most-ban rejlik, és a pozitív hír, hogy ez mindig adott.

A másik, sokat emlegetett igazság itt is helytálló, tehát az, hogy minden jó kicsiben kezdődik, vagyis az elhatározáson van a világ szeme, nem a botladozásokon, ami azért belekalkulálható minden valamire való, kitartást igénylő dologba.

Ismeretlenül is merem állítani olvasóimról, hogy mindannyian nagy újrakezdők vagyunk, no, nem feltétlenül sorsfordító eseményekben, de akár azokban is. Én a lemez B oldalánál döntöttem el, hogy alapvetően változtatok az eddigi életemen és megpróbálok úgy élni és azzal foglalkozni, ahogy és amit igazán szeretnék. Nem bántam meg, hogy kitártam ezt az ajtót, de amíg odáig eljutottam, azért az nem volt rövid idő. Nekem ez azt jelenti, hogy a valóban nagy döntésekre meg kell érni. És ha látszólag a külvilág szemében nem történt sokáig semmi, én minden nap álmodtam róla, milyen lenne, ha bekövetkezne.

Az új tűnhet félelmetesnek, bizonytalannak, de úgy tapasztaltam, csak akkor, ha nincs számunkra célja a változásnak. Vagyis nem mi akartuk, nem rajtunk múlt… ellenkező esetben mindig van hajtóerő, lendület, elszántság és a végeredményen tartva a szemünket, mást észre sem veszünk. Utólag szinte nem is értjük, honnan volt hozzá erőnk és hogy tudtunk mindent megoldani. De kész, túl vagyunk rajta és állunk a következő elébe.

Ami ugye, szükségszerűen előbb-utóbb bekövetkezik, vagy testünk-lelkünk, szóval egészében mi igényeljük, hogy tiszta lappal indítsunk egy helyzetet. Egyik kolléganőm ötévente váltott állást, a sejtjeink ugye hétesztendőnként cserélődnek és Goethe szerint a házasság is fél évtizedre szól (ne ijedjünk meg, aztán lehet hosszabbítani, persze csak közös megegyezéssel!)

De nem kell nagy távlatokban gondolkodnunk, rögtön elkezdhetünk valami egészen aprót is tenni magunkért, másokért, egymásért.

Hogy valami új kezdődjön el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.