Blog Szekeres Anna

Elsők

Amik nem csak a dobogó tetején állva lehetünk. Életünk végéig valahol, valamiben, valakinél azok vagyunk.

Mert mindent el kell kezdeni egyszer… Szeretik a témát általában csak a szívügyekkel és az ellenkező nemmel kapcsolatba hozni. Nyilván pikáns és izgalmas báj lengi körül a felvetést, ami a gyakorlatban, valljuk be, mégis inkább a kezdők lelkesedéséről és a bénázásról szólnak, utóbb pedig vicces sztorikká szelídülnek. (Bocs, volt, aki kezdettől fogva mindenben profi… meglepetés – férfi nyilatkozta.)

Szóval, mindenkinek van egy jó/rossz története, homályos képe és egyre szebbé gondolt emléke az első csókról, szerelemről, együttlétről stb. Nyilván ezek sikerültségüktől függően viszonyítási alapok, esetleg ellenpontok a későbbi életünkben. (És ugye persze akad, akinek Casanova karrierjének elindítója.) Ami bizonyos, hogy nem mindegy, ezek milyen élmények és mit szűrünk le belőlük későbbi életünkre vonatkozóan. Nyilván, az lenne a legideálisabb, ha rögtön csak pozitív tapasztalásaink lennének rögtön az elején, mert így nagyobb eséllyel és több önbizalommal viszonyulnánk a következőkhöz. Viszont a nehézségét épp az adja, hogy korábban semmilyen gyakorlatunk nem volt benne.

Háziasszony karrierem egy végül kutyakajává minősített rántottával indult (viszont a blöki örült neki.) Triviális a példa, de arra mindenképp jó, hogy tudatosítsuk, egy ügyetlenkedés másnak azért még jól jöhet (nem csak a konyhában.) Eltávolodva a poénosabb kategóriáktól, máig maradandó iskolai élményem az első lebukás a puskázással és az első kivágás a szóbeli vizsgáról. Persze, okulni ebből is lehet… tanulni kellett volna (az égés mellett ez később jött át.) Aztán ott van első sikertelen tanítási óra, a munkahelyi kudarc és felelősségre vonás, suta fellépés és a többi, amiknél volt, hogy azt éreztem, nem csak rajtam múlt a dolog. Egy másik okosság mindebből, hogy a sikertelenség néha úgy is bekövetkezhet, hogy mi mindent megtettünk, már a legelején (meg később is). Persze ez később a javunkra is válhat, de az ilyen esetekben rögtön, minimum szerencsétlennek érezzük magunkat.

Azután még nem beszéltünk az első sikertelen fogyókúráról, visszahallott pletykáról (amit még sok másik követett), az első önálló pecóról és kisautóról (amit azóta se követett másik)… No, és természetesen ott vannak a szavaló, táncos és sport sikerek, amiben tényleg legelöl és legfelül lehetünk (mondjuk nem én). Meg a nézőponton csavarva azok a területek, ahol és amikben mi vagyunk tuti elsők másoknál (nem a hülye, esküdözős férfidumákra gondolok).

Egy matematikus most biztos a fejéhez kap, de elsőből az életünkben végtelen sok és sokféle van. Van, amire már alig emlékszünk, még többet nem is tudnánk elfelejteni. Megismételhetetlenek és ettől maradnak fontosak. De akad olyan is, amit évente átélhetünk, és most elhatározhatjuk, hogy az ideit igazán meg fogjuk élni.

Ma újra van egy első. Neked és nekem is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.