Blog Szekeres Anna

Hálás téma

És közben annyira megszokott. Legtöbbször csak akkor jut eszünkbe, ha túl vagyunk valami komoly, veszélyes és embert próbáló helyzeten. Mi van velünk, emberek?

Egy legutóbbi mozi élmény gondolkodtatott el, hogy olyan nagyon fontos elemek, mint egészség, család, kapcsolatok és maga az élet is, teljesen magától értetődő számunkra. Van, kaptuk, és ha jól működik, eszünkbe sem jut csak attól boldognak és elégedettnek éreznünk magunkat, mert ezeknek birtokában vagyunk. Eszünk ágában sincs törődni vele addig, amíg nincs és azzal se nagyon, akinek nincs. Nem az önmegvalósító és állandóan pozitív, rózsaszín lebegésre gondolok, amitől olykor én is émelygek. Egyszerűen csak arról a tényről, hogy már egészen kevés dolog birtokában is tudhatnánk, mennyire szerencsések vagyunk: mozgunk, van mit ennünk, dolgozhatunk, tanulhatunk, kötődünk másokhoz és talán bennünket is szeretnek, fontosak vagyunk másnak, nincsenek sötét titkok a családunk múltjában…

De legtöbbször mégis sikertelennek érezzük az életünket, csalódások és kételyek gyötörnek bennünket, hajszolunk több elismerést, nagyobb fizetést és még ki tudja mit. Hogy a világ hajt bele minket ebbe a mókuskerékbe, talán mi magunk nem akarunk le-vagy kimaradni, vagy nincs más alternatívánk, esetleg mindez együtt, nem tudom, de nagyon nincs ez így jól. Magam voltam szemtanúja egy hirtelen bekövetkezett agyvérzésnek, aminek következményeként egy pillanat alatt változott meg az illető és környezetének további élete. Mindenkinek vannak ilyen vagy hasonló történetei, amelyek után jön a nosztalgia a korábbi (akkor általában problémásnak ítélt) létünk iránt. A viszonyítás régi szerencséhez, jól működő párkapcsolathoz, teljes családhoz, gyerekkorhoz, gondtalan iskolás évekhez, nyugis munkahelyhez stb. Ezeket, talán mert benne voltunk és ösztönösen éltük meg, nem is láttunk ki belőle, és így nem is értékeltük igazán. Hálásak érte, még kevésbé voltunk.

Mindez talán nem lenne gond, de a jelenünkre vetítve mégsem tudtunk fontos tanulságokat levonni akkor, ha most valamit nem érzünk egésznek vagy kereknek. Azt tapasztaltam magamon, hogy tényleg működik, ha a figyelmünk fókuszát máshová helyezzük, és arra koncentrálunk, ami jó, ami működik, ami az enyém. Egyébként ez nem könnyű, mert a szemünk és az agyunk gyakran nem ezekre van ráállva. Nem tudom mikor és miért történt meg a fordulat, ami után könnyebben koncentrálunk a hiányra és a negatívumokra.
Talán abban is nagy igazság van, hogy sokszor túl sok boldogságot, több szerencsét, jelentősebb fordulatokat, nagyobb őt stb. várunk és közben elmegyünk apró örömök, hétköznapi szépek, gondtalan hétköznapok mellett.

Persze, vágyakozni kell és szükség van tervekre és álmokra, amik hajtanak bennünket.
De néha nem ártana megállni és rájönni, hogy minden jó úgy, ahogyan van.
Mert annyi mindenért lehetünk hálásak, itt és most.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.