Blog Szekeres Anna

Közös élet extrákkal

Slamposság, böfögés, külön időtöltés és társaik a négy fal között: a kapcsolat fokmérője, az igénytelenség vagy a bizalom jele?

Mert a valódi élet ott kezdődik, ahol a romantikus filmek és a népszerű szappanoperák véget érnek. Tehát két – a másiknak tetszeni akaró, a másikért mindent megtevő – ember összeköti az életét így vagy úgy és megkezdik a közös életüket. Minden nagyon szép, minden nagyon jó – egy ideig. (Azok kicsit előrébb vannak témánk szempontjából, akik már mondjuk a házasságkötés előtt is együtt laktak. Bár, ismerőseim közt van olyan, aki ebben a helyzetben is értek meglepetések az évek múlásával.) Szóval, telik az idő, csiszolódik össze a pár, kialakul a napirend, a közös szokások és kiderül, ki mire szocializálódott, milyen szokásokat hozott a saját családjából. Jönnek az apróbb klasszikusok, a szennyes tartó mellé dobott ruhák, a wc ülőke kérdése, a fogkrémes tubus problematikája, ezen általában hamar túl is lendülnek a párok, csak szórakoztató türelemjáték az egész.

Később következnek a hatalmi harcos dolgok, úgymint miért kell a mellékhelyiségbe újság, miért kell az időt húzni, miért nincs alátét a pohár alatt, minek a benti cipő és lehet-e a lakásban dohányozni, háziállatot tartani… Ez már komolyabb erőpróba és viták forrásai is lehetnek. Nőknél ilyenkor nem árt a nagy levegő és kitartani következetesen, és amennyiben nincs akadálya, a kedves mamát (anyóst) is mellénk állítani az érvelésben, aminek súlya alatt előbb-utóbb megroppan a férfiember és a ráhagyás technikáját választja.

Az erősebb nem esetében szerintem kevesebb elv van a közös dolgokra vonatkozóan, (leginkább hagyják élni), sarkalatos pont lehet a távirányító kérdés, a hűtő minőségi töltöttségi szintje, tiltott zóna az ellenkező nem számára a mobiltelefon, általában a technikai kütyük, cetlis feljegyzések (portalanításkor is), a garázs, a saját gépjármű, valamint szent a barátokkal töltött idő és a privát hobbi, legyen ez akármi. Ha ezeken a próbákon sikerrel túljutott a pár és úgy tűnik, továbbra is működőképes a kapcsolat, akkor is számolni kell az idő múlásával és annak történéseivel. És az ebből következő felejtéssel, miszerint elfeledkezünk arról, hogy egyszer szexi pasik és barátnők voltunk/akartunk lenni a másik előtt. Tisztelet a kivételnek, de sokan már nem tartjuk fontosnak egy idő után a csinos ruhát, frizurát otthon (minek, jó az a munkásruha, úgysem veszi észre) és megengedünk magunknak olyan dolgokat, amiket társaságban, ismeretlenek és unoka előtt nem teszünk. Mondván, itthon vagyok, ha szeretsz így fogadsz el, férfit akarsz vagy hernyót/húsvér nőt vagy madzagos libát, előtted nem szégyellek semmit, megbízok benned stb. Közben lehet veszekedni, nevelni, belefásulni, ráhagyni vagy mások igényesebb életéről ábrándozni.

Persze nem kell mindent elfogadni, de nem szabad feladni sem. Azt volna jó ilyenkor felidézni, hogy ő még mindig ugyanaz, akibe egyszer beleszerettünk. Aztán meg nevetni és a valóban fontos dolgokra figyelni. És hálát adni, ha csak ennyi bajunk van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.