Blog Szekeres Anna

Úgy megdumálnálak…

Figyelj, nekem potenciacsökkentőt kell szednem, sajnos. Lehoznám a fél világot, ha a barátnőm lennél. Csajfelszedős férfidumák, melyeknél nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk.

Bármit kérhetsz tőlem, mindig ilyen csajra vágytam, kinéztem a bundát, csak a színéről nem tudtam dönteni, szeretnék melletted megállapodni… Biztos minden nő már hallotta ezeket, vagy hasonlókat. Leírva elég banálisnak tűnnek, de valljuk be, amikor mondták nekünk, zene volt füleinknek. Persze, utólag azt mondjuk, hogy mit képzel, meg ilyen hülyének néz, nem vágyok ilyesmire stb. Jó mesélni hüledezve, meg felháborodva a barátnőknek, hogy léteznek még, akik ilyen szakállas dumával próbálkoznak.

De ha teljesen őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor ezek a mondatok és társaik legalább annyira szólnak rólunk, mint arról, akik mondják nekünk. Mindannyian pozitív visszajelzésekre vágyunk (nem feltétlenül a kukás, járdalerakó szakmunkás, utcai Don Juan füttyögése, csókdobása) és jólesik, ha valaki szépnek, ellenállhatatlannak és különlegesnek tart bennünket. Nyilván, kötelező a megrökönyödés és/vagy zavart mosoly, amikor elhangzanak, de szerintem azért előfordul, hogy később a tükör előtt felidézzük őket. Nincs is ezzel baj. A gond ott van, hogy még tizenéves koromban tágra nyílt szemekkel kérdeztem volna vissza, hogy tényleg?, folyamatosan haladva a korral és gazdagodva tapasztalatokkal, ma már inkább a hátsó szándék részét vélem felfedezni. Többször szembesítettem férfit azzal, hogy miért nem mondja meg kerek-perec mit szeretne, miért kell a maszlag mellé. Azután, amikor egyszer telibe kaptam a választ, akkor kiábrándultam annak a valóságától.

Szóval, szükségünk van a rózsaszín körítésre, amit nem feltétlenül titulálnék még csak hazugságnak sem. Létezhet olyan felhevült érzelmi állapot, – a kapcsolat eleje ilyen -, amikor azt is megkockáztatom, hogy van, amit komolyan is gondol az ember. Aztán később, inkább humoros szófordulatokká válnak ezek a kijelentések, de arra mindenképpen alkalmasak, hogy felidézzék azt az időszakot, amikor tényleg bármit megtettünk volna a másikért. És ha jobban belegondolunk, akkor, ha néha sután is, ezekben a szövegekben azért benne van valami a hagyományos „férfi udvarol, nő udvaroltat” szituációkból, amit annyira hiányolunk a mai modernizálódó, szerepfelcserélődő világból.

Persze szituációfüggő, de ha belefér, akkor mosolyogjunk a jó dumákon, nevessünk, merjünk szerelmesnek lenni, biztassunk és bízzunk.

És szeressünk élni, mert ezzel együtt kerek a világ.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.