Blog Szekeres Anna

Próbák, amiket próbálok megoldani

A mesében csak hármat kell kiállnia a jutalomért a főszereplőnek. A valóságban sokszor minden napra jut egy. Akad, amit az élet állít elénk és van, amit magunknak keresünk. És ha teljesítettük őket, jöhetnek az újak.

Nemrégiben igen aktív pihenésben volt részem; egy több napon át tartó, pár száz kilométeres bicajtúrán vettem részt. Utólag nagyon jó leírni, hogy sikerrel! Aki volt már ilyesmin, az tudja, milyen a kerékpárnyereg érzés másnap, az időjárási elemekkel dacolás, az emelkedőkön kaptatás, még a legjobb bringákon is. Közben persze szidtam magam néha, minek kell ez nekem, de azt is leszögezem, senki nem kényszerített a részvételre, én akartam menni. Magamnak akartam bizonyítani, hogy képes vagyok rá. És ez itt a lényeg. Nem mások elismerésére vágytam, hanem arra, hogy a saját vállamat veregessem meg. Szuper volt, hogy az általam kitűzött célt teljesítettem. Úgy éreztem, jó az irány, csak így tovább, jöhetnek az újabb próbák, ide nekem a világot is.

És mondjuk nem is kellett sok minden hozzá. Talán ez az egy mozzanat, ami a mesékben és az életben is mindig ugyanaz. Csipkerózsikának elég volt egy csók, Hamupipőkének egy cipő, Juliskának pedig pár morzsaszem, hogy megváltozzon az élete. S talán ez ezeknek a történeteknek a legfőbb tanulsága. Nem a boldog végkifejlet vagy a legyőzött nehézségek, hanem hogy nem kellenek nagy dolgok, hogy valami változás következzen be. Persze, fontos, hogy aktívan benne legyünk a történésekben, mert szépen nézett volna ki, ha a királyfi totojázott volna a sárkány előtt, vagy Ludas Matyi kihagyja a helyzet adta lehetőségeket.

Igaz az is, sokszor külső körülmények adják meg a lökést egy-egy komolyabb döntés meghozatalához, vagy egy helyzet ellehetetlenülése indít el folyamatokat és kényszerből lépünk. És sokszor érezhetjük azt is, hogy valami bevezetett bennünket az élet sűrűjébe, és aztán meg jól otthagyott bennünket. Útjelzők, eszközök és persze segítség nélkül, és csak azt tudjuk, szabadulnánk belőle, de nem tudjuk hogyan. Én ezektől a helyzetekből szenvedtem és tanultam a legtöbbet (meg most is). Mert az élet addig rugdal végül minket abba az irányba, ahol járnunk kell, amíg rá nem állunk, vagy fel nem ismerjük, mi dolgunk az adott szituációval. Amikor aztán rádöbbenünk, hogy mi vagyunk a jó és a rossz szellemek is az eseményekben, felszabadulunk és erősebbek, tudatosabbak leszünk. Nem mondom, hogy a félelem elmúlik, és nem történik semmi rossz, de már tudjuk, hogy ezt is képesek leszünk megoldani.

Az élet nem lányregény. Sokszor úgy érezzük, nem a helyes győz, sok a legyőzendő nehézség és az igazságtalanság is. De van, ami állandó: az újabb célok, a küzdeni tudás, és közben belülről hajt bennünket az, hogy bármi következzék, túljutunk rajta.

Ezek miatt érezhetjük, hogy bár nem mindig könnyű, de élni attól, vagy pont ezekért, nagyon jó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.