Blog Szekeres Anna

Tényleg pihenni akarok!

Kiszállni a mókuskerékből, minőségi időt szánni magamra, elvárások, kényszerek nélkül. Azzal foglalkozni, amivel én akarok.

Régen imádtam nyüzsögni. Alig vártam, hogy befejeződjön az iskola és zsúfolásig töltsem a napjaimat a kedvenc elfoglaltságaimmal. Olyan gyerek voltam, aki soha nem unatkozott, annak ellenére sem, hogy nem számolhatok be egyetlen családi nyaralásról sem az életemben. Egyszerűen ennek nem volt hagyománya nálunk. Mezőgazdasággal meg állattartással foglalkoztunk, egyrészt ez adott ritmust a napjainknak, a munka adott volt időtöltésként, nevelési céllal meg általában is. Nem volt sanyarú gyerekkorom és nem dolgoztattak agyonra, de a magunk módján ki kellett vennünk a részünket a feladatokból a tesómmal. A „birtokon” végzett tevékenységek rutint adtak, kitartásra biztattak és azért jó pár maradandó élményt szereztek.

A monoton munkák nagyon jól ellensúlyoznak szellemi fáradtságot (manapság is mindig kikapcsol a kert szépítése, a takarítás pl.) és teret adnak a beszélgetéseknek, sztorizgatásoknak. Rengeteg érdekes történetet hallgattam, hogy volt, mikor egeret dugtak a napszámos bugyogójába, napraforgószárat a tanító bicajának küllői közé, vagy, hogy legeltették a libát és csattogtatták az ostort a csorgóparton a régiek.

Pihenésként utána rohangáltunk a kukoricában, tarlón edzettük a talpunkat és kolorádóbogarakat gyűjtöttünk. Nem nagyon volt tévé, a rádió meg nem érdekelt bennünket. Kitaláltunk játékokat, gyártottunk hozzá eszközöket, élményekkel telt a nyár az utcabeli gyerekekkel. Aztán csak sajnálkoztunk, hogy milyen gyorsan eltelt és már újra kezdődik a tanév. (Ez felnőttként is így van, mert pedagógus vagyok).

Manapság örülök, ha nyugiban lehetek, mondhatnám úgy is, hogy „offline”. Ha nincs agyonzsúfolva a határidőnaplóm feladatokkal. Ha a kicsöngetés után tényleg kikapcsolhatok. És ehhez nem elég, hogy fizikailag, hanem leginkább fejben tegyek le dolgokat. Pedig már elvétve van mezőgazdaság az életemben, van viszont nyaralás és sok közösségi program. Mégis, az a gondtalanság hiányzik, ami régen ösztönös volt a sok minden más mellett is, és amin soha nem kellett gondolkodni. Néha nagyon nehéz csak úgy lenni, mindenféle aktivitás és lelkiismeret-furdalás nélkül, hogy most lehetne tenni valamit. Valahol az igazi pihenés tudománya elveszett bennem és nagyon hiányzik. Csak a vágy van meg, de megélni nehezen megy. Pedig jó lenne és az a szomorú-vicces az egészben, hogy tulajdonképpen csak rajtam múlna a dolog, az én fejemben dőlne el.

Jön a nagy gyümölcsszüret, gabonaaratás és zöldségtermelés időszak, a téli tűzifa betermelése. De most leteszem a nagy esküt, hogy lesz Maros-part, kutyázás, könyvek, utazás, élménygyűjtés és ebéd utáni humika.

Szóval pillanatok, hogy arra ébredek: pihenek, tényleg pihenek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.