Blog Szekeres Anna

Nyár, iskola nélkül

Alig vártam, hogy vége legyen az iskolának. A kijelentés egy szülő szájából hangzott el.

Ami csak azért lepett meg, mert pedagógusként inkább azt tapasztalom, hogy a legtöbb család számára inkább gondot jelent, hogyan oldja meg azt a jó két hónapot, amikor nincs iskola. Különösen probléma ez azoknak, ahol nem számíthatnak nagyszülői segítségre és korlátozottak az anyagi lehetőségeik a táborok kifizetésére. Nyilván ezek a körülmények állnak azon kezdeményezések mögött, amelyek azt támogatnák, hogy minimális legyen a nyári szünet, illetve a télihez, őszihez hasonló, esetleg mindhárom időszaka azonos arányban növekedhetne. Mindent mérlegelve, alapvetően nem támogatom, bármennyire is logikusnak tűnhet a felvetés. És nem elsősorban azért, amivel általában a tanítókat, tanárokat kritikával illetik: nem a szüneteimet féltem.

Persze, bántónak találom a kijelentéseket, miszerint könnyű a pedagógusnak. Meg lehet próbálni, bárki, ha érez magában motivációt, elvégzi a szükséges iskolákat, talál állást, minősítteti magát, portfóliózik, majdnem eszköztelenül fegyelmez, adminisztrál, kedves, felkészült, odaadó, folyamatosan képzi magát, állandóan megújul, nem ideges, integrál, egész napját az iskolában tölti és kipihenten készül a másnapra. Félreértés ne essék: nem sírok és nem sajnáltatni akarom a „nemzet napszámosait.” Ezt akartam, ezt csinálom. Valószínűleg lehettem volna szakács, miniszter, ápoló vagy nem tudom mi, de ezek eszembe se jutottak. Nem is szeretném egyik hivatást a másikhoz hasonlítani, sem megítélni, melyik könnyebb vagy jobb, szebb. Ahogy nagyapám mondaná, minden szamár a maga terhét cipeli. Bármikor lehet változtatni vagy mérlegelni és új utakra lépni.

Szóval, nem azzal a munkával van bajom, amihez állítólag mindenki ért. És nem találom furának azt sem, hogy fix időszakokban mehetek „szabadságra”, és nem én döntöm el év közben, hogy mikor. Hogy amit adnak, az sok vagy kevés… Lehet, hogy mások számára elképesztő, de már most azon gondolkodom, hogy elég lesz-e az a szűk hat hét. No, nem nyaralni, bár ez is lesz benne, egyáltalán annyira, hogy normális idegi állapotban, tananyagot átgondolva és tudjak némi időt a plusz munkával és a családdal tölteni. (Nem égtem még ki és még legalább ugyanennyi évet kell dolgoznom, mint eddig.) Tisztában vagyok azzal, hogy sokaknak ez sem adatik meg és lehet, hogy fontosabb és felelősségteljesebb munkát végeznek, mint az emberpalánták nevelése.

Visszatérve a kezdő kijelentésre: jó, hogy sokan örülnek, ha a gyerekükkel tartalmasan együtt lehetnek nyáron és nem csak tanulniuk kell este közösen, ha úgy érzik, a diákoknak is szükségük van kikapcsolódásra egy nehéz tanév után. És a munka, a nagyszülők vagy anyagi lehetőségek korlátai között is megtalálják a módját a szünidő hasznos eltöltésének. Szerintem hozzáállás, elhatározás és kölcsönös tolerancia kérdése.

Egyetértek azzal, hogy mindenkinek jár a normális pihenés és feltöltődés. A szép nyári élmények mellett azt kívánom, mindannyian ezen munkálkodjunk a saját lehetőségeinken belül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.