Blog Szekeres Anna

Túl öreg!?

Mondta egyik gyerek a másiknak, miközben rám néztek.  Tudom, hogy a lemez „b” oldala pörög egy ideje, de ennyire?

Bár próbáltam nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani az ügynek, de azért nem mondhatnám, hogy nem jutott eszembe később is. Persze egyből lejött, hogy egy játékhoz kerestek maguknak plusz egy főt és én tényleg nem vagyok az az egyből bokorba ugró típus, de azt is meg kellett állapítanom, hogy a gyerekek nagyon ösztönösen mondanak ki igazságokat. Az, hogy ez éppen a szülinapom táján hangzott el, még sorsszerűbbnek véltem.

Tény, hogy sok mindenhez már tényleg nem vagyok elég fiatal, és már nem tudok már néhány dolgot megtenni anélkül, hogy ne nézzenek őrültnek vagy tartsanak szánalmasnak. Például szeretek csinosan öltözködni, de azt észrevettem, hogy vannak ruhadarabok, amikben azért már furán mutatnék (mindenki fantáziájára bízom, melyek ezek.) Ha látok olyan középkornál is idősebb hölgyeket, akik tinilányként próbálnak kinézni, nem azt gondolom, hogy hurrá, még én sem, aki állítólag nagy feminista. (Nem vagyok az, de néha rájátszok.) Ez persze nem azt jelenti, hogy ne érezze magát valaki jól a bőrében bármely életszakaszban, csak méltósággal tegye.
És hiába érzem magam üdének vagy frissnek, nyilván ez már nem azt a hamvasságot jelenti, mint korábban. Ahhoz, hogy jó érzéssel, normálisan kinézve lépjek az utcára, egyre több idő szükségeltetik. (Ebből a szempontból szerencsésebbek a férfiak, többüknek még fésülködniük sem kell, és ahogyan mondják, természetesen néznek ki jól aztán meg sármosan öregszenek – már amelyik.) Sokan hisznek abban, hogy a lelkük fiatal és örülök, ha tényleg így érzik, de azért ezzel se ámítsuk magunkat túlságosan. Különben is, miért lenne gáz, ha valakinek bölcs vagy szép a lelke? Magunknak úgy sem tudunk hazudni, ha akarnánk, majd a tükör szembesít (vagy egy beszóló gyerek).

Ha elgondolom, mit terveztem meg magamnak ennyi idős koromra, alig-alig valósult meg valami. Viszont egy csomó olyan dolog történt, amit még elképzelni vagy kívánni sem mertem magamnak. És ha még azt is mérlegre teszem, hogy ezek inkább jó dolgok, akkor joggal érezhetem, hogy nincs okom félve nézni a jövőbe. Persze, azt érzékelem, hogy villámgyorsan telnek az évek, de hinni akarom, azért, mert tartalommal teljesek. Nem kedvelem a „minden életkornak megvan a maga szépsége” kijelentést, bár igaz lehet, sokkal jobban szeretném, ha célja és hozzá tervem lenne mindig, amivel megvalósíthatnám.
Lehet, hogy erre érzett rá a nyugdíj-előtakarékossági ügynök, amikor felhívott a napokban. Jó, ha már most gondolok az idős éveimre, mondta, majd hozzátette, tudja, nagyon fiatal vagyok még.
Szóval, az nem mindegy, merről nézzük a dolgokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.