Makó színes

Toronyba is másztak a makói kerékpározók

Bicajoztak és toronytúráztak ma a helytörténet iránt érdeklődők Makón. A huszonöt lelkes résztvevő a Szirbik Miklós Egyesület és a Szent István Király Plébánia közös szervezésében a város híres szülötteinek nyughelyeit és a belvárosi katolikus templom harangjait kereste fel.

Szabó Anita – Makó
Két kilométer biciklizés, némi gyaloglás és 400 db lépcsőzés – akár egy jó kis edzésadag is lehetne, amellyel ma Gilicze János főlevéltáros és Pálfai Zoltán plébános megmozgatta a Szirbik Miklós Egyesület második kerékpártúráján résztvevőket. A sportos kirándulás ezúttal is szellemi és kulturális élményt kínált.

– Első alkalommal Makó zsidó temetőit kerestük fel két keréken áprilisban, és azt tapasztaltuk, van igény a hasonló szervezésekre. Ezúttal a Kálvária utcai katolikus sírkertbe látogatunk, és az ott nyugvó híres makóiakkal ismerkedünk meg – mondta Forgó Géza, a programot meghirdető szervezet elnöke.

Gilicze János vezetésével az érdeklődők a Meskó és Lonovics család nyughelyét fedezték fel, megismerhették Bárány Ágoston történetíró sírja történetét és a temetőkápolna építtetésének körülményeit, csak hogy egy pár állomását említsük az érdekes látogatásnak.
– Örülök, hogy eljöttem, mert hasznos és új információkkal gazdagodtam és kerékpározni is szeretek. Nagyon érdekel a helytörténet, több alkalommal voltam a Mendei tanár úr által szervezett túrákon és a múzeumi táborokban is – tudtuk meg Petrik Somától, aki a program másik nagy állomását is teljesítette. 200 lépcsőfokot ment fel és ugyanennyit le, hogy megismerhesse a belvárosi katolikus templom tornyának éppen alvó „lakóit”.

navigate_before
navigate_next

– Öt harang található itt, ezek közül a Szent Imréről elnevezett a legnagyobb és a város harangjai közül a legrégebbi, 202 esztendős. 1100 kg súlyú és hét alkalommal hallhatják a hangját a makóiak vasárnap; reggel 6, délelőtt fél 9 és 9 órakor, délben, délután fél 6-kor, 18-kor és este 8 órakor szólal meg – informált Pálfai Zoltán plébános, aki számos érdekességet osztott meg a többiekről is: – A kisebb testvérek közül a Szent Gellért harang csupán fele akkora súlyú és már négyszer öntötték újra. A Szent András nevét viselő önmagában nem, csak a többivel együtt szólal meg, csakúgy, mint a Szent Rozália harang, ami egyszer már elrepedt. Újraöntött változata még igen fiatal, jövőre lesz negyven éves. A legkisebb a lélekharang, amely Szent József nevét viseli, hamarosan száz esztendős lesz, de súlyát tekintve a legkönnyebb, 65 kg-os és csak temetésekkor hallhatjuk.

Az egyházközség vezetője felhívta a figyelmet arra is, hogy a harangoknak minden időben kiemelkedő szerepük volt, szabályozták az emberek életritmusát és fontos eseményeket jeleztek. Természetesen ma már nem kézi erővel szólaltatja meg őket a sekrestyés, hanem automatikus és manuális vezérléssel működnek – nyugtatott meg mindenkit befejezésül.

A temetőlátogató és toronytúrázó csapat kellemesen elfáradva, élményekben gazdagodva tekert haza. A városismereti élménykerékpározás ősszel, a református temető megismerésével folytatódik tovább.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.