Blog Szekeres Anna

Átváltóban

Mert a vakvágány még nem az utazás vége.

Miért van az, hogy valakiről csak évek múlva derül ki, hogy teljesen más, mint aminek hittük? Amikor az egykori közös álmok és remények egyszer csak szertefoszlanak, mintha sosem léteztek volna. Mi voltunk teljesen mások, vagy mindig is így volt, de annyit változtunk, hogy már másként emlékszünk helyzetekre és történésekre?

A felismerés pillanata egyszerre mellbevágó és megsemmisítő. Nem vagyunk főszereplők, csak statiszták, egy eleve felépített világ részei csupán, amely előttünk is létezett, és valószínűleg nélkülünk is jól működik tovább. Túl sok romantikus filmet nézel, az élet más – halljuk. De nem értjük. Mi történt vele, velünk? Csak mi gondoltuk másként, vagy mi rontottuk el valahol? Ezerszer átrágott gondolatok, szavak, emlékek és ígéretek suhannak át, főként az éjszaka csendjében. Érdekek hálójába kerültünk, érezzük, de mire ezt felismertük, évtizednél is több idő telt el.

Persze, lehet továbbmenni, változtatni, kukázni minden reményt és álmot – a másik szerint. Mert vele minden oké és különben is mi tegyünk magunkat rendbe, meg hallgatjuk, jó is, hogy így alakult minden. Változtass, ha így nem jó – mondják, de rögtön utána azt is, hogy tudod, egyáltalán mit akarsz? A válasz csendes és egy idő után néma is. Mert csak arra emlékszünk mit szerettünk volna, de ez mostanra giccses, lehetetlen és valószerűtlen. Marad a „semmit” válasz és ezzel még csak nem is hazudunk. Mert már tényleg nem akarunk mást, legalábbis a fennálló helyzetben, a kiosztott szerepekben nem. A felelősség, hogy ide jutottunk, közös. Ezen sem kell vitatkozni, mert tényleg ketten kellettünk hozzá. A döntés, hogyan tovább, viszont a sajátunk, merthogy szerinte jó ez így és nem érti, mi bajunk – soha nem is fogja. És ezt is el kell fogadni, de még inkább elengedni. Mert szerinte a választás is rajtunk múlt, amikor mellette döntöttünk. Amikor nem láttunk és hallottunk mást, csak őt. A barátokat és a családot sem. Mert bízni akartunk valami varázslatosban, szépben és abban, hogy miért ne? De ismeretlen terepre tévedtünk, ahol nem volt tapasztalatunk, kapaszkodónk és így megoldásaink sem. Dönteni nehéz, beismerni az igazságot magunk előtt, még inkább. Választani lehet a változatlanság és légüres tér között, ahol még nem vár senki, csak a bizonytalanság. Egy ideje egyedül vagyunk. De nem szokatlan ez sem, mert vele is sokszor éreztük úgy, hogy azok vagyunk. Még sincs bennem harag vagy megbánás, ha szomorú is vagyok, csupán azért, hogy jó lett volna, ha másként alakul.

És továbbra is szabad bizonytalannak, naivnak lenni és tévedni is. Hibázni könnyű, felállni nehéz, továbbmenni még inkább. Hit nélkül nem is menne.

Május, szerelmes, búcsúzom tőled.

Reményekkel és álmokkal teli nyár, köszöntelek. Régóta várlak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.