színes Térség

Összejöttek a hagyományőrző íjászok Apátfalván

A X. Apátfalvi Íjásztalálkozót rendezte meg ma a Bökény Népe Kulturális és Harcművészeti Egyesület. A nők és a férfiak mellett egészen kisgyerekek is lőttek. Igaz az utóbbiak csak kis íjakkal.

Korom András – Apátfalva

Színpompás korhű ruhákban, bőrvértben, subában vagy éppen egyenruhában feszítették az íjaikat, hogy leküzdjék a különféle akadályokat ma a X. Apátfalvi Íjásztalálkozó résztvevői. A szervező, a Bökény Népe Kulturális és Harcművészeti Egyesület tagjai ezúttal rendezőként közreműködtek abban, hogy mindenki – kortól és nemtől függetlenül jól érezze magát.

A délelőtti program a közös eskü és ima után azonnal a különféle akadályok leküzdésével kezdődött. A töltéssel körülvett íjászpályán először például egy kötelet kellett eltalálni. Volt akinek ez azonnal sikerült, s meg is szólalt a kötélre kötött csengő, de olyan is akadt, aki nyila csak súrolta vagy egyáltalán nem is érintette a célt. Persze lehetett céltáblára is lőni, ahogy a szomszédos focipályán tették a csapatokba szerveződött íjászok.

Igaz, itt nem volt könnyű dolguk, hiszen az erős szél alaposan befolyásolta a nyílvessző röptét, még az is nehéz volt, amikor az egyik focikapuban állva kellett átlőni a másik focikapu közepét.

Az íjászoknak persze nem volt szokatlan a szél, bizonyították ezt a találatokkal.

– A tizedik jubileumi íjásztalálkozónkat tartjuk ma – mondta Szalamia János. A Bökény Népe Egyesület vezetője elmondta, a körülbelül 40 résztvevőt 5 csapatra osztották. Hozzátette résztevők Kunszentmiklósról, Sándorfalváról, Szeged környékéről, Orosházáról érkeztek. A házigazdák közül inkább csak a gyerekek versenyeznek.

Hallgassa meg Szalamia Jánost (a képen balról):

A legfiatalabb versenyzők közé tartozott a hatéves Lajdi Horka. – Szeretem a fegyvereket és szeretek harcolni – válaszolta arra a kérdésemre, hogy miért íjászkodik. A jánoshalmi Szent Anna Katolikus óvodába járó kisfiú azt mondta, hogy a többi gyerek nem sokat szólt ahhoz, hogy ő ezt a sportágat választotta.

Édesapja segít a 6 éves Horkának.

A 17 éves, sándorfalvi Finta Emese is 2 éve íjászkodik. – Enyingi János, a csapatvezetőnk édesapám unokatestvére, így jött, hogy ezt a fegyvert válasszam. Hozott egyszer egy íjat, megmutatta, lőttünk vele egy párat és megtetszett – mondta. Azt mondta, hogy sikerélményt okoz neki, amikor eltalálja a célt, főleg, ha az olyan messze van, mint most. – Naponta fél órát gyakorlok. Az iskolában már hozzászoktak, hogy ezt a sportot választottam, főleg, hogy rajtam kívül van még egy lány, aki szintén íjász.

Enyingi János, a Sándorfalvi Sólymok vezetője érdekes dolgokat mondott:

A 81 éves apátfalvi Víg Antal és felesége voltak a találkozó talán legidősebb résztvevői. Igaz nem lőni jöttek: – Kaskötő vagyok, azaz a hagyományos mesterségek egyikét művelem, ezért hívtak ki erre a rendezvényre. Azonban a kaskötéshez most hideg van, így nézelődünk a feleségemmel – mondta. – Nagyon tetszenek az íjászok, főleg a kisgyerekek – vette át a szót Víg Antalné. Szerinte nagyon szép, hogy a fiatalok visszahozzák a régi szép hagyományokat.

A makói Györgyné Kardos Erzsébet családjával érkezett a találkozóra. Mondja, hogy nem is egyesületi tag. A kétgyermekes édesanya szerint az íjászat nagyon jó szabadidős elfoglaltság és ráadásul a szabad levegőn is van közben, együtt a gyermekeivel.

navigate_before
navigate_next

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.