Blog Szekeres Anna

Bátran élni

Ismerőseim idősebb korukban találtak egymásra és félretéve az előítéleteket, bátran vágtak bele a közös, új életükbe. Barátaimnál negyvenes éveik közepe táján kopogtatott a gólya, egy volt szomszédom pedig egzisztenciáját feladva vágott bele egy új projektbe, annak ellenére, hogy annak sikere erősen kockázatos volt.

Biztos mindenki környezetében vannak hasonló történetek, amelyek első hallásra a nagy bátorságnak minősítünk, ahelyett, hogy természetesen kezelnénk őket. Mondanom sem kell, minden szereplő kapott hideget-meleget, persze a legnagyobb jó szándék mellett. Féltette őket a rokonság és a barátok, hüledeztek, előrevetítettek számos negatív gondolatot, a „mi lesz ha”, „jól meggondoltátok”, „ez őrültség” típusú megjegyzésekkel kommentálták az eseményeket.

Érdekes, hogy az érzelmek és reakciók széles palettáját járta be a közvélemény, a sírástól az értetlenségig, miközben a főhősök csak boldogok voltak. Azt élték át, hogy végre, ez az és mindegy mi lesz, belevágnak. Legalább nem úgy lesz a végén, hogy meg sem próbálták. Többektől hallottam már ugyanis, hogyan sorolják a gátló tényezőket, az áthághatatlan akadályokat, miért nem léptek így vagy úgy, miért maradtak abban a helyzetben, ki miatt alakult sikertelenül az életük. De egyikőjük szájából sem hangzott el soha, hogy nekik milyen szerepük volt az egy helyben maradásban. Nem tartotta senki magát gyávának, csak gyengének, eszköztelennek, már öregnek, a körülmények foglyainak és leginkább áldozatnak. Bár számtalanszor eljátszottak a gondolattal, mi lenne, ha… de aztán minden maradt a régiben.

Közben eltelt az idő és tényleg már nem volt értelme másként tenni, mint ahogyan eddig. Így is lehet élni és úgy gondolom, még szeretni is lehet a kényszerű keretek közötti életet. Mert ismerős és biztonságos, nincs benne kockázat és nem szólnak meg. A hasonló helyzetben lévők biztató mosolya, vállveregetése vesz körül és az elfogadás, amire mindenki annyira vágyik. Ki lehet próbálni, mi történik akkor, ha a szürke masszából valaki szó szerint színre lép. Nem könnyű elfogadni, hogy hirtelen az ember egyedül marad, szerencsétlennek titulálják, a barátok szép lassan elkopnak, egyenes tekintetek helyett sanda pillantások tanúskodnak arról, hogy a háttérben a helyi fürdős és piacos bölcsek már ítélkeztek. Persze, marad a kézfogás, a felületes mi újság, hogy vagy? típusú dialógusok, de a döntés a légüres térbe helyezésről, a lesajnálásról és az esetleges ellehetetlenítésről már megszületett. A vád egyedül a más, az eltérő, a szokatlan és az érthetetlen. Nem mintha ők titkon nem vágytak volna valami hasonlóra, de ilyenkor erősebbek az erkölcs és a társadalom szabályainak betartatása. Amit véleményük szerint, ők testesítenek meg.

Persze, kell a bölcsesség, a rend, a hagyomány és a tapasztalat. Meg ugyanígy egymás döntéseinek és határainak tisztelete. Kellenek színek, tévedések, különbségek, élni hagyás és esélyadás, megbocsátás és elfogadás is a nagy egészhez.

És elegendő ész is a kisvárosi élethez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.