Elemi igényünk a kötődés, még ha sokszor fáj is. Kép: pixabay Megosztottuk egymással a tízórainkat, súgtunk egymásnak a dolgozatnál, tudtunk egymás titkairól is. Az első, veszekedős-kibékülős, együtt játszós barátság volt, amiért nem féltem az órákon, biztonságot adott, hogy számíthatok valakire, és akinél vártam, hogy elmondhassam a jelentéktelen ügyeimet is. Akkor azt ígértük, hogy mindig barátok leszünk, de végül nem így lett. Nem történt semmi különös, csak ahogyan lenni szokott, eltérő…