Blog Forgó Géza

135 éve született dr. Diósszilágyi Sámuel

Dr. Diósszilágyi Sámuel (a kép közepe felé, szemüvegben) 1882. március 27-én született Makón, parasztszülők gyermekeként. A makói gimnáziumban érettségizett. A tehetséges fiú Budapesten orvosnak tanult, majd 1907/1908-ban a fővárosi Szent László és Szent István Közkórház alorvosaként dolgozott.

1908-ban telepedett le Makón és feleségül vette Dybisevski Annát. Lánygyermekük, Éva, Erdei Ferenc első felesége volt.
Diósszilágyi Sámuel 1914-ben bevonult az I. közös huszárezredhez, bár lovagolni alig tudott. 19 hónap frontszolgálatot teljesített. Katonaorvos volt, így a nagy rohamokban nem vett rész, mégis 25%-os hadirokkantként szerelt le. A háború alatt számtalan fényképet készített a keleti fronton. Megörökítette Bukovina, Galícia és Orosz-Lengyelország I. világháború alatti katonaéletét. A fényképek a makói múzeum honlapján is láthatók. Esküjéhez hűen nemcsak katonákat gyógyított, de rutén parasztokat is kezelt. Sebesülését követően a 17-es helyőrségi kórházban röntgenorvos volt. Az 1918-as októberi forradalom alatt a városban megalakította a Jászi-féle Országos Radikális Pártot, amelynek Csanád megyei elnöke lett.

A Návay-szobor avatóján.

Makón tagja volt a városi és megyei képviselő-testületnek. 1920-tól a Csanádvármegyei Szent István Közkórház belgyógyász főorvosa, majd 1945 májusától annak igazgató-főorvosa lett. Jelentős szerepe volt a kórházi laboratórium és röntgenlaboratórium megszervezésében. Az anya- és csecsemővédelem érdekében létrehozott Országos Stefánia Szövetség (Rudolf trónörökös feleségéről nyerte nevét 1915-ben) helyi igazgatója volt Tarnay Ivor alispán felkérésére, 1920-tól. Munkájuk eredményeként a csecsemőhalálozás az 1920–1923-as 17,30/00-ről 1928–1932-re 13,40/00-re csökkent. A Stefánia koncertek rendezésével kívánt bevételhez jutni. Meghívtak Makóra zeneszerzőket, zongora- és hegedűművészeket pl. Bartók Bélát, Dohnányi Ernőt, Fischer Annit, Telmányi Edét a drezdai vonósnégyest stb.

Dr. Diósszilágyi Sámuel rendelkezett röntgen- és tüdőgyógyász szakorvos képesítéssel is. 1935. szeptember 8–15. között a vármegyeháza (mai városháza) dísztermében gümőkórellenes kiállítást rendeztek. Jórészt ennek hatására javasolta a vármegyei közgyűlésen, hogy Makón állítsanak fel tüdőgondozó intézetet.

A főorvos fontos szereplője volt az 1920–1930-as években Makó kulturális életének. Házában megfordult Móra Ferenc, Juhász Gyula, József Attila, Tamási Áron, Barcsay Jenő, Vén Emil stb., akik otthonát „Hotel Diósszilágyinak” nevezték el. Segítette Móra Könnyes könyv c. verseskötetének megjelentetését, de alig volt kapcsolata József Attilával és verseskötetei előfizetői között sem találjuk.
Dióssszilágyi Sámuel nézetei közismertek voltak a városban, aki nem tudta az rájöhetett abból, hogy gomblyukában piros szegfűt hordott. Nagy tisztelője volt Kossuth Lajosnak, Justh Gyulának, de egyben szabadkőműves és szociáldemokrata szimpatizáns is, ezért fordulhatott elő, hogy egy, a munkásoknak tartott előadás után fegyelmi eljárás indult ellene. Mindemellett a makói református egyház presbitere volt, és az egyházának ajándékozott Biblia a mai napig a református ótemplomban látható.

A Nemzeti Parasztpárt alapító tagja és rövid ideig helyi szervezetének alelnöke volt. A kiépülő kommunista diktatúra számára azonban nem volt elég baloldali. Ő maga úgy érezte, hogy a „hivatás felelőssége helyett a blokkolóórák ketreceibe” akarják zárni. 1956-ban beválasztották a helyi Nemzeti Bizottságba.

Jelentős szakirodalmi munkásságot is folytatott. Cikkei orvosi szaklapokban jelentek meg, de foglalkozott Makó múltjával is. Elismerte irodalmi munkásságát a Gyöngyösi István Irodalmi és Művészeti Társaság  és a József Attila Irodalmi Társaság. Tagja volt a Tömörkény Társaságnak és a makói Petőfi Munkásdalkörnek. 1963. június 10-én hunyt el.

Az utókor nem felejtette el Makó polihisztor orvosát. Tudományos üléseken emlegetik rendszeresen, emléktáblát avattak tiszteletére a kórházban, amely 1989-ben fölvette egykori igazgatója nevét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.