Blog Szekeres Anna

Legyél már végre férfi!

Hogy én meg igazi nő lehessek… A világ azt sugallta nekem mindig, hogy férfinak lenni könnyebb és egyszerűbb. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet.

Sok energiámat emészti fel, hogy a munkahelyen, a családban a másik nemmel egyenrangúként éljek, dolgozzak. Lehet mondani, ne erőlködjek, de akkor az elvárások miért ugyanazok, hacsak nem magasabbak is. Nem feministaként vagy női mozgalom beépített ügynökeként (nem vagyok az) gondolom ezt, hanem emberként. Számos igazságtalan megkülönböztetést látok fizetésben, pozicionálásban, és elismerésben. Viszont munkamennyiségben nemigen. Nagyon nincs ez így jól.

Rögtön tisztázom: nem gondoltam arra soha, hogy bár férfinak születtem volna. Nem irigylem őket. Úgy vélem, nagyon nehéz helyzetben vannak mostanság és saját tapasztalataim alapján, sokan közülük egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudnak megfelelni az eléjük állított kihívásoknak. Gyakran tapasztalom, hogy az erősebb nem képviselői mellett lévő nők gyakran talpraesettebbek, mindent megoldóbbak és többet bírnak. Az meg végképp gáz, hogy sok hölgy bölcsességből, tapintatból fenntartja a külvilág előtt a mellette lévő, biztos támasz látszatát. (miként tehetne mást?) Bizonyára a magam személyiségéből adódik, hogy nagyon sok ilyen kapcsolatot és „úriembert” látok magam körül.

Amúgy végtelenül idegesít a férfinyavalygás (nem egy enyhe lefolyású betegség esetében) és az is, hogy ehhez a mai társadalom sokszor asszisztál. Történetekben, reklámokban okos, bátor, mindent tudó, önmagát felépítő embertípust látunk, ami a valóságban sokszor megkérdőjelezhető.

Elismerem, hiányoznak a próbák, jó gyakorlatok a férfiak életéből. (cserkészet, katonaság, sokaknál a sport, versenyszellem). Viszont hasznos volna az eleve járó kiskirályság, erőfitogtatás mellett sokuknak valami konkrétumot letenni az asztalra, és itt most nem arra gondolok, hogy a férfi megteremti az anyagiakat, a nő meg legyen a családi tűzhely őre és maradjon csöndben. Ez a gyakorlatban kevéssé működik. Sok hímnemű szótárából hiányzik a köszönöm, a bocsánat és a tévedtem. És a kérdések is, miszerint te hogyan szeretnéd, én miben segíthetnék stb.

Soraimat nem vezeti semmi férfi utálat, a látott mintákra és tapasztalataimra építve írom azokat. Remélem, sok más példa van, sőt ellenvélemény is!

Azt gondolom, hogy csak közösen összefogva, egymás gyengeségeit hordozva és erősségeit megbecsülve lehetne építő, előremutató dolgokat véghezvinni az életben, legyen szó munkahelyről, családról. Viszont ehhez nem vagyunk eléggé tudatosak és sokszor nincsenek elég jó szülői példák sem előttünk (mivel már ők is hasonló problémákkal küzdöttek) és olyan közösségi tapasztalataink, amelyek segítenék a fejlődési folyamatainkat.

Egyetértek azzal, hogy ha mindenki a saját életében, kapcsolataiban próbál toleránsnak lenni, fejlődni, a másik segítségére lenni nemtől függetlenül, akkor lesz változás a társadalomban is.

Virág és elismerő szavak mellé/helyett minden nőtársamnak, szeretettel.

One Response

  1. Kedveske remélem férjezett,mert ilyen megnyilvanulással nehéz férfit találni.
    Amit írt külömben szenzácios.Bravó csak így tovább.
    Egy gyakori olvasója-Béla.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.