Hírek Makó színes

Rákay Philip: ’89-ben rácsaptuk a diktatúrára az ajtót

Makói előadásán a televíziós műsorvezető arról is beszélt, nincs értelme hazaárulónak nevezni a diktatúra vezetőit, mert a kommunista internacionálé volt a hazájuk, nem Magyarország.

Nagy Szabolcs – Makó

A Makói Polgári Szalon idei első, a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapján zajlott rendezvénye rendhagyó módon egy kiállítás megnyitóval kezdődött, a Magyarok a Gulágon című tárlat a Gulág emlékév alkalmára készült, most a Hagymaházban lehet megtekinteni.

– Ez a kiállítás már sok helyen bemutatták az országban, most elhoztuk Makóra is. A szovjet lágervilágot mutatja be, és azt is, hogy kik kerültek oda. Ezekbe a munkatáborokba vagonszámra hurcolták el az embereket, de erről 40 évig nem lehetett beszélni. A magyar társadalom most kezdi el megismerni az irtózatos számokat, 6-800 ezer emberről van szó, sokan soha nem jöttek haza, majdnem felük ott pusztult el a szibériai síkságon – mondta el kérdésünkre Halmágyi Pál, a makói múzeum nyugalmazott igazgatója.

A Makói Polgári Szalon házigazdája hozzátette: szörnyű még beszélni is arról, ami ebben az időszakban történt a szovjet munkatáborokban, de ismerni kell a magyar történelem árnyoldalait is, tudnunk kell, mi történt az elődeinkkel.

Magyarok a gulágon kiállítás a Hagymaházban.

Az est vendége ezúttal Rákay Philip televíziós műsorvezető volt, aki korábban éveken keresztül foglalkozott műsoraiban a diktatúra által elkövetett szörnyűségekkel, amelyből később könyv is született. Tapasztalatait összegezte a mostani előadásán, a II. világháború végétől, egészen a rendszerváltásig, amikor is a „nép rácsapta a diktatúrára az ajtót”.

– Rajk Lászlót, vagy Gerő Ernőt le lehet-e hazaárulónak nevezni? Sokat vívódtam rajta, de azt gondolom nem, mert hogyan nevezzünk valakit hazaárulónak, aki bár itt született, de nem érzett semmit magáénak a kommunista internacionálén kívül? – vetette fel a közönségnek.

– Amikor arról beszélünk, hogy mi az a rendszerváltás, azt csak annak fényében nyerhet értelmet, ha tudjuk, hogy milyen rendszert kellett megváltoztatni. Nem beszélünk eleget olyan dolgokról, amiről kellene, Trianonról, a tanácsköztársaságról, a Rákosi-diktatúráról, a gulágról, ez borzasztó, mert ha nem adjuk tovább ezeket a történeteket, egy idő után kikopnak a köztudatból. A legutolsó pillanatokban vagyunk, amikor még lehet túlélők beszámolóit dokumentálni – fogalmazott kérdésünkre az est előadója, amikor arról érdeklődtünk tőle, miért tartja fontosnak, hogy nyilvánosságot kapjon Magyarországnak ez a véres korszaka.

A televíziós műsorvezető portálunknak beszélt arról is, hogy a korábban készített műsora közben volt egy pont, amikor a stábbal együtt úgy érezték, lelkileg tönkreteszik őket az a rengeteg, megrázóbbnál megrázóbb történet, amivel a szemtanúk beszámolóiban, és az átnézett iratokban szembesültek.

Rákay Philip azon sem csodálkozik, hogy a magyar társadalomban még mindig él a „Kádári-nosztalgia”. Szerinte akkorra már sokat lazult a rendszer, és a politikai vezetés íratlan alkut kötött a néppel: ha nem foglalkoznak a politikával, cserébe meglesz a biztos fizetés, és lesz munka. Nem volt kitéve a kirakatba, hogy mi zajlik a háttérben, így a nosztalgia történelmileg levezethető és érthető, ám, hogy hogyan ment erre rá az ország, arról senki nem beszél.

 

navigate_before
navigate_next

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.